KRÉMKERESŐ
(X)

(X)

KRÉMEK MÁRKÁK ÖSSZETEVŐK ELADÓ MAGAZIN FORUM BLOG Belépés

Kövess minket Instagramon is! :)

hirdetés

Tarzicia

adatok

20770 pont



Regisztráció dátuma: 2018. október 1.
Bőrtípus: -
Bőrprobléma: -
Korcsoport: -

20770 pont



Regisztráció dátuma: 2018. október 1.
Bőrtípus: -
Bőrprobléma: -
Korcsoport: -

351 VÉLEMÉNY (327 vélemény 1207 hasznos szavazattal)

Maison Francis Kurkdjian Baccarat Rouge 540 EDP

Maison Francis Kurkdjian Baccarat Rouge 540 EDP
2018. november 14.

Nem tudom, lehet-e itt még újat mondani...Hátha...
Ö rajtam Serge Lutens Fille en Aiguilles és L'Artisan Dzing szerelemgyereke.
Nem nehézbombázó, nagyon szelíd hangon muzsikál végig, semmi feltűnősködés, semmi harsányság, ez kérem laza, modern, rafinált stílus. Abszolút unisex.
Zöld fenyős, fás-balzsamos jegyekkel indít (ezért Fille en A.).
Semmi jód vagy orvosi rendelő, nincs kovász vagy savanyú mellékzöngék, én még a jázmint vagy a sáfrányt se érzem külön.
Vattacukor helyett rajtam édes karamella (ezért Dzing).
Krémes-édes balzsamosság lágyan ölel körbe, sose lesz nyomasztó, nem tömény, a Grand Soir-ral összehasonlítva másképpen édes. Ez valahogy vidámabb.
Különleges illat, komfortos, mondhatnám gourmand és nagyon addiktív. Mégsem az én világom. A fenyőbalzsam a cédrussal - főleg az elején - olyan férfias aurát hoz létre, ami magamon nem annyira tetszik, és én vagyok olyan maximalista, hogy a tökéletesnél nem adom alább.
Nagyon tartós (rajtam minimum 8-10 óra), exkluzív parfüm, és bizony megéri az árát.
Bevallom, kicsit irigylem azt, akit ez az illat megtalált, és IGAZÁN jól áll neki, bármikor bátran és büszkén tudja viselni, és nem csak csordaszellemből vagy sznobizmusból fújja magára...

Maison Francis Kurkdjian Grand Soir

Maison Francis Kurkdjian Grand Soir
2018. november 14.

Finom édes, aromás-balzsamos kényeztetés.
Jártam Párizsban, meg is lepődtem, hogy a mester ilyen tipusú illatot alkotott a párizsi éjszakákra gondolva. Mondjuk éjszakai városban kószáláshoz vagy esetleg lenge partyruhához jól jöhet egy ilyen melengető kellék. Az biztos, hogy brutális a hatósugara, aki ezt fújta magára, ne akarjon elbújni, menjen, élje világát.
Érdekesen élesen édes-aromás, a labdanumot és a benzoét szeretem, mennyei édes pihe-puha a vanília, és természetesen nem szintetikus szúrós az ámbra. Télies, melengető és komfortos érzést ad.
Mindezek ellenére én még mínusz tíz fok alatt, és az évszázad hóviharában sem tudnám magamon elképzelni...ez nekem túl NAGY falat. Nem is az édességével van a bajom, (nemrég leptem meg magamat Tom Ford Vanille Fatale-jával, és az is meglehetősen édes), hanem azzal, hogy borzasztóan nehéz, vaskos, mint egy díszkötéses régi kódex. Tömör-gyönyör, és nem nyomasztó, hanem fajsúlyos, nekem minden esetre sok, ráadásul nekem sose jöttek be azok a parfümök, amelyekben az ámbra nagyon domináns.
Gondolkodtam, hogy nekem mi hiányzik belőle, vagy mi a sok benne:
Hányzik egy kis füstösség, dohány vagy bőr, az kicsit "fellazítaná" talán...(mint a jóféle pörkölthöz is kell a koviubi, hogy könnyebben emészthető legyen 😆) Itt van példának a mennyei füstös Armani Myrrhe Imperiale, a kívánságlistámon elég elöl tanyázik. Az Ambre Eccentrico-t a neve miatt eleve elkerültem.
Vagy ha visszafogottabb lenne az ámbra-tonkabab duó, mint pl. Tom Ford Fucking Fabulous-ban, bár ott is van bőr, meg levendula, meg mandula is...
Na mindegy, ez nem kívánságműsor, attól, hogy nem nekem való, még készséggel elismerem, hogy a Grand Soir igenis jó. Nem szép, hanem jó.
Csavart, furfangosságot nem találtam benne, nem egy részletgazdag fordulatos mestermű, "csak" minőségi, finom és kényeztető. A Baccarat Rouge 540 sokkal különlegesebb.

Diptyque 34 blvd Saint Germain EDP

Diptyque 34 blvd Saint Germain EDP
2018. november 14.

(Amikor a véleményemet írom, még helytelenül EDT van írva, az új 2018-as változat EDP töménységű, ezt teszteltem.)
Ha bekötött szemmel kellett volna tippelnem, meg nem mondtam volna, hogy ez egy Diptyque...
Ebbe szerintem mindent belezsúfoltak, lehet, hogy már az EDT-be is, azt nem ismerem, de akkor azt itt most még hatványozták is. Van itt kérem minden és minden IS, szó szerint fű, fa, virág. Nem az a baj, mert attól lehetne még jó is, de ez nem az. Nem is tudom kategóriába sorolni, igazából arra se jöttem rá, hogy kinek állna jól, vagy egyáltalán kinek szánták. Mindenkinek. Bárkinek. Mindegy kinek...
Van egy pár másodperces citrusos zöld bevezető része, ez még egész jó, de aztán kitör, mint a vulkán. Szinte egy időben minden előjön, keveredik itt aztán minden mindennel, csak kapkodom a fejem, mert egyszerre édes és friss aromás, orientális szegfűszeges fahéjas, férfiasan fás, pikáns fűszeres.
De van itt férfiarcszesz meggylikőrrel (megint a pirosbors és rózsa összjátéka rajtam), virágkarnevál a tubarózsától kezdve a muskátlin át az ibolyáig mindennel.
Az írisztől púderes, a vaníliától nőiesen édes, az ámbrától férfiasan tömör. Az a szerencsétlen szantál egész végig el van nyomva, csak a legvégén érzem, nagyon finom, de nekem már nem oszt, nem szoroz. Amíg a fenti társulat ereje teljében tombol, az illat tömény és nehéz, feltűnősködő, édes és karcos, nem komfortos, számomra száz százalékig hordhatatlan. Kibekkeltem, kibírtam lemosás nélkül, de mire kicsit csillapodna vagy lágyulna az egész, ez rajtam kb 2 óra, már majdnem el is tűnik, és még kb 2 óra hosszat enyhe bőrillat marad.
Végeredmény: számomra harsány, alsó kategóriás drogériás holmi, nélkülöz mindent, amit egy niche illattól elvártam volna, semmi harmónia, semmi különlegesség, semmi kifinomultság.
Biztos vagyok benne, hogy itt most sokkal több szintetikus alapanyagot használtak: egyrészt az orromban végig furcsa égő és felduzzadt érzésem volt, másrészt egy pici cseppnek is természetellenesen nagy a hatósugara, ez ettől a márkától szokatlan.
Lehet, hogy az EDT nem ilyen szörny, de ezek után nem izgat, még akkor se, ha anno parfüm Oscar díjat nyert. (Jártam már én így Oscar de la Rentával)
Az biztos, hogy ez nem a megszokott Diptyque színvonal, és ezt nem csak a régebbi alkotásaik alapján gondolom így, szerintem a 2018-as évjáratból a Tempo például nagyon jól sikerült.
(Az 1 csillagot a szantál kapja)

Diptyque Tempo EDP

Diptyque Tempo EDP
2018. november 13.

Szerintem itt minden azon áll vagy bukik, hogy kinek milyen emlékei vannak elraktározva a tudatalattijában a pacsulival kapcsolatban.
Van akinek szitokszó, mert csak azt a közönséges olcsó fajtát ismerte meg, van akinek azok a tipikus édes gyümölcsös női parfümök jutnak az eszébe róla, és biztos vannak, akik ismernek már néhány niche illatot, ahol a pacsuli élethű növény, majdhogynem el lehetne ültetni, mély, földes-fűszeres, néha már savanykás is.
A Tempo egyik sem.
Ez egy meglepően szép illat, tényleg 3 féle pacsuli "mágikus elegye". Összetett alkotás, nem pusztán egy lináris pacsuliillat.
Én semmi hippiset nem lelek benne, ha már korhoz kellene kötni, legyen inkább vintage.
(Bár amilyen jól sikerült, még klasszikus is lehet belőle.)
A minimális édesség megvan benne;
semmiképpen sem földes-savanykás;
friss, de nem a mentolos fajta, inkább aromás;
telt és balzsamos, de nem meleg.
A fűszerek, a zsálya és a mate tea nagyon szépen kiegyensúlyozzák. Sötétnek és titokzatosnak nem mondanám, de valószínűleg az ibolyalevelek egyfajta földes, párás, "sötétzöld erdős" mélységet adnak neki. Ez a komolyság engem nagyon megfogott benne.
Könnyen viselhető, bármilyen alkalomra jó lehet, de szerintem inkább 30-35 év feletti korosztályhoz illik.
Annyira visszafogott és elegáns, kiváló minőség...Nem tudom elképzelni, hogy erre valaki fintorogva úgy reagál, hogy "Fúj, mi ez a pacsuli, amit magadra fújtál?"
Ez egy jól öltözött, kitűnő ízlésű, vonzó egyéniség illata, legyen az férfi vagy nő, aki ezzel az illatal azt üzeni a külvilágnak, hogy harmóniában van önmagával.

Diptyque Paris Oud Palao

Diptyque Paris Oud Palao
2018. november 4.

Egzotikus, szépen megkomponált illat, az oudos parfümök közül szerintem kiemelkedő.
Különleges oud-rózsa kombináció, összetett, nem melengető borostyános fajta, hanem érzéki, elegáns és sötét.
Az összetevők harmonikusan egészítik ki egymást, semmi élesség, tolakodó vagy túlburjánzó akkord.
Képzeljünk el egy kört, a kör közepén az oud áll, és a többi illatjegy kézen fogva többször körbetáncolja. Az egész alaphangulatot az oud adja meg, ez állandó, az illat mégis folyamatosan változik, mindig meglepetést okoz, hol az egyik jegy, hol a másik kerül előtérbe, miközben a többiek is jelen vannak.
Kezdetben az oud szinte még hűvös, földes-fűszeres, aztán nemsokára előjön az édes mélyvörös rózsa, utána a dohány, ettől szinte bőrös-füstössé válik. A rózsa lassan intenzívebb lesz, mélyül és lágyul az egész, az oud kissé gyengül, de se a vanília, se a pacsuli nem lesz sok. A leszáradása sem édes, búcsúzóul rajtam már csak a szantál marad.
Az oudot én általában kerülöm, nem szeretem, és mindenhol kiszagolom, mint malac a szarvasgombát, most is csak a rózsa miatt tettem egy próbát, és nem bántam meg. Az oud itt ugyan főszereplő, de nem zavaró, mert egyrészt más típusú (laoszi oud), ami nem olyan markáns, másrészt a sok füstös jegy, az édes rózsa, a szantál és a többiek szépen megszelidítik, keretbe foglalják. Eddig ez az első oudos parfüm, amit el tudok képzelni magamon, pedig volt szerencsém már néhányhoz.
Az ouddal ismerkedők, vagy az oudért nem lelkesedők bátran tehetnek vele próbát.
Azoknak a nőknek ajánlanám, akik nem rettennek meg a fűszeres füstösségtől, és azoknak a férfiaknak, akiket nem aggaszt a rózsa kissé nőies édessége.
Nem hasonlítanám pl Montale számtalan erős és szintetikus oudos művei közül egyikhez sem (bár az Aoud Queen Roses határeset), inkább Armani Privé Rose d'Arabie stílusú és színvonalú.
Nagyon természetes, jó minőségű, tartóssága átlagon felüli.

Tom Ford Black Orchid EDP

Tom Ford Black Orchid EDP
2018. november 2.

A Black Orchid nem véletlenül lett népszerű és megosztó is egyszerre. Rengeteg alkotórészből álló, nagyon jól kitalált, karakteres, harmonikus és érdekes alkotás.
Rajtam egy pár pillanatnyi citrusos-gyógynövényes bevezető után fehér virágok jönnek elő, pl. hűvös jázmin, elegáns gardénia, majd ilang-ilang, aztán csatlakoznak a pikáns fűszerek, az egésznek pedig földes pacsuli és füstös szantál ad mélységet. Ezeket az illatjegyeket csak alapos elemzés után tudtam valamelyest beazonosítani, "normál használatban" nem különülnek el egymástól, hanem szépen összeállnak, egy egységes képet alkotva. Nincsenek váratlan csavarok, én egész végig kb ugyanazt a jellegű illatot érzem, azzal a különbséggel, hogy kezdetben talán a frissebb jegyek dominálnak, a leszáradása pedig minimálisan édesebb lesz. Én se gyomorforgató állati és egyéb eredetű kellemetlen szagokat, se szarvasgombát, se csokoládét nem érzek. És sehol semmi szintetikusság, pedig nem niche.
A nevét hűen tükrözi. Ha színt kellene társítani hozzá: hideg mélybordó, majdnem fekete.
Nem hétköznapi, de számomra nem ez a megtestesült luxus illata.
Nem vidám, hanem komoly és titokzatos.
Nem légies, nem törékeny, nem szolíd, hanem offenzív.
Nem elegáns, hanem dögös és szexi.
Extravagáns, határozott, kicsit femme fatale.
Telt, közepesen édes, nem tömény.
Nem első bálozó lánykáknak, hanem erős egyéniséggel rendelkező 30+ nőknek való.
Hiába van benne egy kis masculin vonás, ez csak pikánssá teszi, ettől még én (igazi) férfiakon nem tudom elképzelni.
(Attól, hogy egy illat éppenséggel nem egy ordító virágcsokorra hajaz, vagy nem egy tündi-bündi rózsaszín vattacukortanya, még nem lesz férfias, vagy férfaknak való. Szerintem ez nem unisex illat, hivatalosan sem az. Persze minden illat bőrfüggő, és mindenki azt fújkál magára amit jónak lát, de a parfümök neve mögé biggyesztett megjelöléseket biztos nem véletlen találták ki. A legjobb példa nekem egy igazi unisex illatra a L'Artisan Tea for Two volt, egyszerűen képtelen voltam eldönteni, hogy vajon férfiakhoz, vagy nőkhöz illik-e jobban, annyira mesterien ki van egyensúlyozva, pontosan középen áll.)
Tartóssága rajtam 4-5 óra, hatósugara jó, de vigyázni kell vele, nagyobb mennyiségben már közönséges és erőszakos lesz.
Hűvösebb időben bontakozik ki szépen, nyárra nem való.
Van benne valami, ami hatással van rám is, pedig első alkalommal a D-ban kutyafuttában papírcsíkra fújva bizony hátrahőköltem, annyira nem tetszett, és aztán sokáig nem is foglalkoztam vele. Érdemes pici mintafiolából nyugodt körülmények között pár alkalommal bőrön tesztelni, figyelni rá az elejétől a végéig, kivárni, hogy mivé alakul.
Én minél többször próbáltam, annál jobban tetszett, itt valami feketemágia lehet a dologban... Már arra is gondoltam, hogy megveszem a legkisebb kiszerelést belőle, hogy otthon, ha olyan hangulatom van, fújjak egyet-kettőt, és érezzem ezt a különleges illatot. Nem fújnám magamra, ha kilépek az utcára, nem azért mert nem jó, hanem mert összességében véve ez az illat nem én vagyok, és van sok más, amivel azonosulni tudok. Csakis ezért 4 csillag, és nem 5.


Tom Ford White Patchouli

Tom Ford White Patchouli
2018. november 2.

Kezdetként szuperklassz földes-savanykás pacsuli, JHG Vengeance Extreme szeliditett, emészthetőbb változata.
Kb 5 perc múlva előlibbennek a fehér virágok. Na jó, gondoltam, akkor ennél maradunk, ez egy egyszerű matekpélda lesz, a parfüm nevének szájbarágása a gyengébbek kedvéért, azaz: pacsuli + fehér virágok = white patchouli. Mi lehet itt a probléma, vajon miért olyan megosztó ez a parfüm? Ide nekem az oroszlánt is! Mentolos és éles is kicsit, érzek benne rózsát, és most már valami másra hajaz, Miss Dior EDT? Kicsit később: Carven L'Absolue? A fehér virágok dominálnak, talán jázmin és tubarózsa is. Buja. Eleven. Nem ártatlan. Tiszta. Friss. (Noa?) Ciprusos-virágos. Szikrázó. Fémes kicsit. (Narciso Essence?) Elegáns fehér illat. Nem édes. Nem masculin, modern, öntudatos-nőies. Aztán megint másra hasonlít: Jour d'Hermès Absolue? Jour d'Hermès Gardenia? Trussardi Donna? Nina Ricci L'Air? Vizelet és egyéb "rondaságok" szaga nincs, viszont valami halovány festékszag ólálkodik a háttérben, talán ez valamelyik alkotórész szintetikussága miatt alakult ki, találkoztam már korábban is ezzel a fura jelenséggel. Hát most nem a Private Blend sorozat egyik tagjáról van szó...
Szappanos-krémes átmeneti fázis, még tetszene is, de valahogy elmosódik, erőtlenné válik az egész, veszít a frissességéből, aztán filmszakadás...
Hirtelen füstösség csapja meg az orrom, gondoltam, biztos az előző este magamra fújt kedvencem, a Sisley Soir d'Orient foszlányai keltek életre rajtam valahogy, erre látom, hogy a White Patchouli-ban van tömjén!.. Ez most komoly? Mert viccnek elég rossz lenne...Nagyon nem illik ide ez a csavar, most ezt mégis minek kellett? Miért nem maradt a "matekpéldánál"? Annak legalább volt értelme, stílusa, ez így egy öszvér. Kritikusabban fogalmazva: "Ilyen állat pedig nincs is!" Rosszindulatúan fogalmazva: ez egy innen-onnan összeollózott illat. Sokat akar a szarka, nem birja a farka...
Túl nőies volt eddig, és gyorsan kellett valami, amitől unisexnek lehet cimkézni? Mert az a trendi? Szánalmas...A vége Dark Patchouli lett..vagy még az se. (Amúgy meg kikérem magamnak ezt a Sisley Soir d'Orient-szerű végkifejletet...)
Szóval háromszor változik az illat, egyre fáradtabb tempóban, de 3-szor totál más irányt vesz. Mi ez, ha nem káosz?...
Hogy mondjak valami jót is, végre valami szokatlan. Már ha valaki pont ilyenre vágyik...
Parfüm engem még nem akasztott így ki (még az Amouage Love Blossom sem), hát most sikerült, ezt a teljesítményt és a középső szakaszt díjazom 2 csillaggal.
Az illat maga nem pocsék, vagy hányingerkeltő stb. Nem az. Csak számomra értelmezhetetlen az egész úgy, ahogy van.
Elnézést, hogy ezúttal bő lére eresztettem a mondanivalómat, lehet, hogy túltoltam az állatos hasonlatokat is. Azt hiszem, kissé elragadtattam magam...
Kiegészítés: Utánanéztem, ez egy 2008-as keletkezésű parfüm, "for women" megjegyzéssel. Lehet, hogy akkor még nem a gender-bender-minden-unisex mánia, hanem egyfajta "kiforratlanság" miatt lett ez az illat olyan, amilyen. Mindenesetre én ennél csak jobb TF illatokat ismerek.

Tom Ford Fucking Fabulous EDP

Tom Ford Fucking Fabulous EDP
2018. november 1.

Ez egy jó minőségű parfüm, marketing célokat szolgáló névvel. (Bár szerintem ha trágársággal kell egy termékre felhívni a vásárlóközönség figyelmét, akkor ott már valami nem stimmel, vagy túl nagy az ego, vagy valami hibádzik, tán az ötlet... Ez itt nem a hosszas filozofálgatások helye, de annyit még megjegyeznék, hogy a névválasztás itt szerintem pont leszűkíti a célközönséget; nem mindenki akar azzal menő lenni, hogy elmondhatja magáról, hogy ilyen nevű Tom Ford parfümöt használ, még akkor is, ha titokban esetleg nem is tetszik neki. Vagy ki tudja, itt éppen egyfajta előválogatás volt a cél, akinek nem tetszik a név, ki se próbálja, bár a kitett teszter múltkor üres volt...)
Az illat maga amúgy jó, hordható, nekem főleg tonkabab és mandula, háttérben (sajnos kevés) bőrrel, némi levendulával. Unisex, de én férfiakon inkább el tudnám képzelni, talán nem fiatal srácokon.
Egy pillanatra a L'artisan Dzing ugrott be róla, bár az sokkal ötletesebb, játékosabb.
A Vanille Fatale-val párban teszteltem, ez elegánsabb és komplexebb, a Vanille Fatale lineáris, de nőiesebb és komfortosabb. Nem nehéz, nem túl édes, viszont nagyon tartós, ruhán másnap is ezerrel illatozik, míg a Vanille Fatale nem.
Összességében nem rossz, de semmi különleges. A nevéhez képest nem fantasztikus, ezért az illatélményért cserébe az ára viszont az.

Tom Ford Jasmin Rouge EDP

Tom Ford Jasmin Rouge EDP
2018. október 20.

Tubarózsa. Nem annyira nehéz, mint a Fracas szinte vajas tubarózsája, inkább Gucci Bloom szebb köntösben, minőségi alapanyagokból.
A tubarózsán kívül nekem nem jön elő semmi más, se fűszerek, se bőr, az elejétől a végéig ugyanazt tudja, elég egysíkú illat.
Finom, szolíd, elegáns, nőies és hordható. Lágy és bőrközeli, közepesen tartós. Ujdonságot most nem kapunk, mint a legtöbb Tom Ford parfümnél, itt egyértelműen a minőséget kell megfizetni.
(Költői kérdés: mitől is "Rouge"?...)

Parfums de Marly Delina

Parfums de Marly Delina
2018. október 19.

Rajtam ez az illat majdnem száz százalékig Cartier Delices Eau Fruttée + JHG Mad Madame ötvözete.
Egyfajta szelidített Montale-rózsát vártam, az árát tekintve pedig egy Kurkdjian-szintű alkotást, hát ez egyik sem.
Az elején a fejjegyek (a rebarbara és az édes licsi) adják nekem a Cartier-érzetet, az első bő fél órában csak ez az édes-friss, pezsgő, gyümölcsös jelleg uralkodik. Ezután szép lassan előbújik a rózsa, ekkor kezd hajazni a Mad Madame-ra, és így is marad. Érdekes,, hogy itt minden fordítva történt mint általában, előbb volt édes, és később lett frissebb.
Modern, fiatalos, bájos, olyan, mint az üvege.
Összességében nem túl édes, nem a mai trendbe símuló cukorbomba, nem nehéz, de nem is légies. Bármikor hordható, bár napi szinten én biztos megunnám, nincs benne semmi csavar, és nagyon lineáris. Vannak nála érdekesebb vagy élethűbb rózsás parfümök. Hatósugara jó, és elég tartós is.

NEKED AJÁNLJUK
;
© 2014 KrémMánia Minden jog fenntartva.