Doribella

Chanel Perfection Lumiere Velvet Alapozó

Az utóbbi idők egyik legnagyobb csalódása számomra. Mind a márka, mind a borsos ár gyakorlatilag garanciát kellene nyújtsanak, de sajnos ez nem így van. Bármelyik, a töredékébe kerülő alapozómat sokkal jobban szeretem, mint ezt. Egy hét kitartó próbálkozás után kikísérleteztem azt az eljárást, amivel szép végeredményt lehet elérni, de addig vért izzadtam minden nap és legszívesebben kukába hajítottam volna az egészet. Először is a doboza egy olcsó műanyag, ami szép elegáns fekete és utazáshoz esetleg praktikusabb, mint egy üveg, de olyan mint a design konyhabútor, csak nézni szabad, használni nem, mert minden foltot hagy rajta. Jól fel kell rázni, szerencsére normálisan adagolható a mennyiség, amit ki szeretnénk nyomni belőle. És itt kezdődik a valódi művészet. Úgy felvinni az arcra, hogy ne álljon össze csomókban és ne képezzen száraz szigeteket az arcon. Nekem zsírosodásra hajlamos a bőröm, ezzel viszont olyan lett mint az Atacama-sivatagban elhullott 1000 éves kígyó bőre. Se ecsettel, se beauty blenderrel nem lehet eldolgozni, pedig nagyon jó minőségű eszközöket használok. Az egyetlen módja a felvitelnek, ha az ember az ujjbegyeivel dolgozik. Előtte nagyon alaposan elő kell készíteni a bőrt. Tanácsos bőrradírozni is, de a hidratálás kötelező. A hidratáló krém felvitele után nem szabad várni egy percet sem, azonnal el kell kezdeni az alapozást. Egy palettára szoktam kinyomni a kívánt mennyiséget, onnan veszem fel 3 adagban. Először az orr részen és a szem alatt dolgozom el, aztán a homlokon, végül az arcom alsó részén. Villám gyorsan kell dolgozni, mert pillanatok alatt megköt. Általában veszek egy nagy levegőt és ki sem merem fújni, amíg kész nem vagyok. Egy röhej! Az eredmény így viszont nagyon szép, púderes, könnyed, nagyon kis fedéssel. Világos bőrre a B10-es szín nekem megfelelő.
Soha nem venném újra a macerássága miatt, még akkor is, ha valahogy rájöttem a felvitel titkára. Viszont arra tökéletes volt, hogy felnyissa a szememet újra; nem márkás termékeket kell venni, hanem jó termékeket. Ha az alapozókból is létezne olyan vak kóstolás, mint a boroknál, biztos vagyok benne, hogy néhány nagy név - köztük ez - igencsak hátul végezne a tesztelések során. Ha lehámozzuk a márka luxus-image-ét, a vásárlás élményét egy luxus parfümériában, az ár okozta agymosást, és a gyönyörű adjusztációt, egy baromi nehezen kezelhető, igen közepes alapozóhoz jutunk...

Malu Wilz Longwear Foundation

Több mint egy éve használom ezt az alapozót, így a véleményem - hogy egy szójátékkal éljek - eléggé megalapozott. Az Alveola-ból jutottam hozzá, ahol először egy tesztert kaptam kipróbálásra, ami az első használat után meggyőzött. Azóta beszereztem a normál kiszerelést 2 színben is; a fehér bőrömre télen a legvilágosabb 05-ös, nyárra a 11-es árnyalatot használom, néha pedig keverem őket. Összehasonlítva más márkákkal, ahol akár 30-40 árnyalat is létezik, azt kell mondjam, hogy az összesen 6 árnyalatból sokkal könnyebb volt választani és mintha a szín is megbocsájtóbban működne, valahogy hozzáidomul az archoz. (Az EL DW Lighnál például, ahol elég bő a színskála, a negyedik színt x-elem ki, mert a tesztelés folyamán kiderült, hogy a megfelelőnek ajánlott árnyalat leugrik a fejemről...)
A csomagolása elég semleges, viszont nagyon praktikus. Egy könnyű műanyag flakon, ami az utazások alkalmával is könnyen cipelhető és a krém sem buggyan ki belőle akaratunk nélkül; pont annyit lehet belőle nyomni, amennyit szeretnénk.
Az alapozó nagyon finom, könnyű állagú, bármivel felkenhető; akár ecsettel, akár beauty blenderrel, de kézzel is gyönyörűen teríthető. Többször ellenőrzöm nagyítós tükörrel, de még soha nem tudtam kifogásolni. Fantasztikusan egyenletesen eloszlatható, nem ül bele a ráncokba, pórusokba, hajlatokba. Az összképe nagyon szép, a finishe inkább matt. Egész nap bírja, bár akinek zsíros a T-zónája, annak azért nap közben lehet, hogy picit korrigálnia kell. A fedése közepesnek titulálható, biztos nem a "vastag vakolat" kategória, de azért szépen, könnyen fed, ami építhető is.
Az összetevőiről nem tudok nyilatkozni, nem vagyok kémikus, de nincsenek illúzióim egy márkánál sem ezzel kapcsolatban.
Összegezve az elmondottakat: az alapozó tökéletes! Talán csak hóbortból használok, vagy próbálok ki néha mást. Sajnos a márka nem úgy hypolt, mint híres társai, pedig nálam már többszörösen leszerepelt a négyszeresébe kerülő high-end márkák garmadája. Szóval, akinek nem az a legfontosabb, hogy milyen jólcsengő márkát tud kiállítani a sminkasztalán, hanem az eredmény a lényeg, az bátran válassza ezt az alapozót! Én szívből ajánlom...

Givenchy Prisme Libre Porpúder

Álom!
Nagyon örülök, hogy egy kis hezitálást követően végül megvettem (Sephoraban). A világos bőrömre a legvilágosabb árnyalatát használom, ami Mousseline Pastel névre hallgat. A 4 szín, olyan mint egy impresszionista festmény palettája, melyek összekeveredve egy finom fátylat képeznek az arcon. Nem túl matt, egyáltalán nem fényes, pont tökéletes. Nagyon finom, de nagyon gyenge illata van. Egész nap tart, nem szoktam újra és újra púderezni vele.
Egyetlen hátránya, hogy a használata némi gyakorlást igényel. Semmiképpen sem sietős reggelekre való. Ha valaki a kis puffnit akarja használni, amit hozzá adtak, hellyel-közzel boldogulhat vele. Ha valaki, mint én ecsetet használna, na az már problémásabb. Mindig többet öntök a kupakba, mint szeretném, ráadásul csak remélni tudom, hogy a 4 szín azonos arányban kerül ki így belőle...