Nobody

Yves Saint Laurent Paris EDP

Nyííííí... Régi klasszikus... Próbáltam megszeretni, gondoltam kipróbálom bőrön. Éreztem már máson, sajnos túlfújt, nyanyás, rózsa, rózsa, rózsa, gyöngyvirág, rózsa, rózsa... szúrós is (mindig frissen fújva elég fejfájdító).
Sajnos az én bőrömön hosszú távon is csak a rózsa érződik.. Semmiképp. Nem.

Yves Saint Laurent Manifesto L'elixir EDP

Egy 50ml-es üvegem volt belőle. El is fogyott. Télen használtam. Óvatosan bántam vele, mert nagyon cukorkás lett rajtam. Abban az évben lett az enyém, amikor kijött a nagyközönség elé. Még szerettem is. Jól esett a hideg, ködös, havas időben finom melegbe burkolózni. Aztán nem vettem soha többet. Mert a környezetemben egyre többen kezdték magukra locsolni, mindegy volt, hogy tél van-e vagy nyár és én úgy elteltem az illatával, hogy magamon már nem tudtam elképzelni... Szóval, ezúton is mindenkinek köszönöm, hogy időben eltérítettek a szörnyű ízlésficamukkal erről a pralinés-vaníliás- ragacsfelhős vonalról és áttérhettem az orientális-fás, izgalmasan füstös, különlegesen nőies irányba...

Yves Saint Laurent Black Opium EDP

Addig még nem jutottam, hogy bőrön próbáljam.. Annyira elteltem tőle, már túl sokszor is, az utóbbi időben... A környezetemben - sajnos- van, aki használja és mindig felfordul a gyomrom ettől a kávés-cukorkás töménységtől... Az igazsághoz tartozik (jó szorosan), hogy akin érzem, az az egyén nem ismeri a mértékletesség és elegancia fogalmát, túltol mindent, ami a keze ügyébe kerül, főleg a most divatos ragacs-illatokat, sokszor nem is tudom megkülönböztetni, éppen mi van rajta? Ezért aztán ez a parfüm is beállt a képzeletbeli tiltólistámra, soha nem tudnám magamra fújni, egy cseppet sem belőle, mert az jutna eszembe, hogy én is olyan közönségesen ragacsos ízléstelenség lettem...
Már a LVEB-nél is írtam, hogy mindenkitől elnézést kérek, aki finoman adagolva, hideg időben használja, mert úgy azért messze nem vált ki ilyen reakciókat belőlem...