Clever Cat Natural Lip Balm

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Tiszta E-vitamin. A tocopherol egy viszonylag ritkábban használt formája az E-vitaminnak, mert bár a bőrbe jobban felszívódik, mint a gyakrabban használt tocopheryl acetate, a boltok polcain kevésbé hosszan áll el.

Az E-vitamin egy zsírban oldódó vitaminféle, mely az egyik legjobb antioxidáns. Kutatások arra is utalnak, hogy védi a bőrt az UVB okozta károktól, segít a bőr védőrétegének fenntartásában. Remekül együttműködik az A-vitaminnal és a C-vitamminnal is.

Források: FutureDerm és Leslie Baumann: Cosmetic Dermatology

Ásványi olaj. Színtelen, tiszta folyadék, melyet a petróleumból vonnak ki (vagyis inkább a petróleumból gázolaj gyártás folyamatának mellékterméke). Rossz hírneve ellenére Paula Begoun szerint a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj a valaha talált legbiztonságosabb, legkevésbé irritáló hidratáló anyag. Ezenkívül hatásos sebgyógyító is. Az ásványi olajnak azonban némi pórus eltömítő hatása is van, így kombinált és zsíros bőrűeknek jobb kerülni.  Dr. Rózsa Sándor a Testápoló Kislexikonban az ásványi olajat  a nem ajánlott összetevők közé sorolja, mert szerinte "megmarad a bőr felszínén, nem szívódik föl, akadályozza a bőr lélegzését". A híres amerikai bőrgyógyász, dr Leslie Baumann Cosmetic Dermatology című könyvében viszont Paula Begounhoz hasonlóan azt írja, hogy a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj egy kiváló és biztonságos hidratáló összetevő. 

Méhviasz. A kozmetikumokban sűrítő, bőrpuhító (emollient) anyagként használatos.

A méhviasz a mézet termelő méhek váladéka, melyből a méhek a kaptárban felépítik a hatszögletű sejtek sokaságát, a lépet. A méhviasz kiválasztásakor még átlátszó; mélysárga színét később a pollenek ill. a propolisz adja meg. Kozmetikai célokra gyakran kifehérített méhviaszt használnak (Cera alba), melyre már a természetes méhviasz kellemes illata sem jellemző. A méhviasz kinyerésére és szennyeződésektől való megtisztítására többféle módszert is alkalmaznak, pl. a forró vizes kiolvasztást. A méhviaszt a kozmetikai készítményekben elsősorban konzisztencianövelőként ill. gyenge emulgeáló tulajdonsága miatt alkalmazzák.

Konzisztencianövelő hatását elsősorban Lysolecitinnel készülő emulziókban használhatjuk ki, ahol úgy teszi sűrűbbé a krémeket, hogy csak egy könnyű, védő filmréteget képez a bőrön. Klasszikus emulgátorokkal együtt nem érdemes alkalmazni, mert az így készült krém viaszos bevonatot képez a bőrön. Szilárd ajakápolóknál, masszázstömböknél magas olvadáspontja (60-65-oC) lehetővé teszi, hogy a vele készülő termékek még nyáron se olvadjanak szét.

Fő összetevői: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Szénhidrogének komplex keveréke, magyar néven vazelin. Mivel kőolaj származék, hírneve nem túl jó, de ennek nem igazán van tudományos alapja. Dr. Leslie Baumann Cosmetic Dermatology című könyvében (273o) azt írja, hogy sokak szerint a petrolatum a ma ismert egyik legjobb hidratáló összetevő. Elzáró (occlusive) hatása igen erős, emaitt a tudományos kutatásokban gyakran szolgál viszonyítási alapnak. Nem komedogén, az allergiás reakciók pedig nagyon ritkák rá.  Paula Begoun gyulladáscsökkentő és bőrregeneráló hatásról is ír.  Állaga önmagában meglehetősen zsíros, olajos érzetet kelt a bőrön, így elsősorban a száraz bőrre kiváló összetevő.

Fenyőgyanta. Fenyőfélék balzsamának lepárlásakor visszamaradó szilárd anyag, mely gyantasavakból áll. A szépségirparban szőrtelenítésre használják.  Az EWG szerint allergiát okozhat.

Petrolatum alapú (vazelin) viasz. Emulzió stabilizáló, sűrűség szabályozó, átlátszatlanná tevő segédanyag, mely sima textúrát és félszilárd állagot biztosít a termékeknek. Gyakran használják a Paraffin alternatívájaként, mivel finomabb mikrokristályokból épül fel, ezáltal sokkal sűrűbb, viszkózusabb és ruganyosabb az állaga.

Nem szabványos INCI név. Jelentése virág esszenciák.

Jojobaolaj. Természetes növényi olaj, melynek a szerkezete nagyon hasonló az ember által termelt faggyúhoz (sebum). Kiváló összetevő a pattanásokra hajlamos bőr számára, mert képes csökkenteni a faggyútermelést az aknekezelésektől kiszárított bőrben (sokszor a túlszárítás nagyobb faggyútermelésre ösztönzi a bőrt). A jojobaolaj kiváló tisztító, lemosó összetevő is, ugyanis feloldja a fölösleges faggyút, és ezáltal vízzel lemoshatóvá teszi azt. Mind a zsíros, mind a száraz bőr számára remek emollient és hidratáló anyag. A fenti tulajdonságain túl Leslie Baumann a Cosmetic Dermatology című könyvében azt írja, hogy a jojobaolaj gyulladáscsökkentő és antioxidáns tulajdonságokkal is rendelkezik. További információ a jojobaolajról itt.

A squalene ún. hidrogenizált formája. Az emberi bőrben, a bőr által termelt faggyúban is megtalálható természetes anyag. A kozmetikumokban kiváló hidratáló, bőrpuhító emollient anyag, természetes hidratáló elem (NMF, natural moisturizing factor). Mivel ez a forma kevésébé oxidálódik, mint a squalene, a squalane-t gyakrabban használják a kozmetikumokban.

A hivatalos gyüjtőelnevezése azoknak az ízesítő anyagoknak illetve anyagkombinációknak, melyeket a gyártók azért tesznek az adott kozmetikumba, hogy annak ízt, aromát adjanak. Ilyen íz lehet pl: kókusz, sárgarépa, alma, fahéj, stb... Az összetevő általában 0,5 és 3 % közötti koncentrációban használatos. Elősorban a szájban vagy annak környékén használatos termékekben (pl. ajakápolók, fogkrémek) találkozhatunk az összetevővel.