Ritka és színtelen volt a szemöldököm, a szám is vékony, pengeszáj és ahogy öregszem (45), egyre rosszabb a helyzet, ráadásul sminkelés tekintetében is béna vagyok (ez az á, hagyjuk kategória). Évek óta nézegettem a tetoválásokat és ábrándoztam, követtem mindenféle oldalt, elolvastam mindent a-tól z-ig, de nem mertem belevágni, mert féltem, hogy elrontja a kozmetikus és akkor mi lesz velem? Amikor rászántam magam, Molnár Anikót választottam és jó választás volt. Először a szemöldököt csináltuk meg. A tetoválás maga fáj, de kibírható. Utána a gyógyulási folyamat a gáz, egy hétig tart, ahogy a pörkök válnak le, hát nem szép látvány, de ez van. Miután készen lett, majdnem elsírtam magam, de azért, mert annyira pozitív változást hozott, hogy lett szemöldököm, karaktert adott az arcomnak, komolyan megszépített. A sikertől belelkesedve megcsináltuk a számat is, a fájdalom itt sokkal erősebben jelentkezett a tetováláskor és utána akkora lett a szám, hogy Geronazzo Máriáé a fasorban nem volt hozzám képest. Arra fixen rájöttem, hogy töltetni tuti nem fogok. :) Nem csak maga a tetoválás fájt, de néhány napig a szám is, be volt duzzadva és feszült, néhány napig praktikusabbnak éreztem szívószállal inni, illetve fapofával nézni (nem mosolyogni), amíg gyógyult a szám. De megérte. A vékony számat kicsit korrigálta is, így lett formája is, nem csak színe. Szemhéjtetoválást is csináltatnék, de ahhoz viszont tényleg puding vagyok (még).Lényeg a lényeg, azóta szeretek tükörbe nézni, nem kell sminkelni (amit amúgy sem tudok) és rengeteg bókot is kapok, nagyot lökött rajtam önbizalmilag. Ha valaki még bizonytalan és ezt olvassa, azt üzenem, menj és csináltasd meg, megéri!