Nehéz idők járhatnak a kozmetikumgyártókra, ha magamból indulok ki, mert tavasz óta én konkrétan semmilyen sminket nem használtam, hacsak a színezett fényvédőt nem számoljuk nyáron (ki tud maszkhoz sminkelni?), és az egy db körömlakkomat se kentem fel időtlen idők óta, mindennapi főzés-mosogatás mellé minek. Parfümöt is csak egyet vettem fél éve, nem is értem, miért tévedtem be a Lush-ba. Mindenesetre megszagoltam a Tank Battle-t, és így elsőre a hangulatteremtésre, nem hordásra tervezett példányok közé kell soroljam. A rágógumi nem annyira volt meg eleve, én egy képet éreztem változó intenzitással: egy gondosan szellőztetett, de mégis halványan dohszagú, nyirkos, döngöltpadlós pince sarkában felejtett valaki egy hordó szegfűszeget, ami rothadásnak indult a nedves vályogfal tövében. A pacsuli földes, nyirkos, koszosabb oldala domborodik ki, és ha nagyon átadom magam a képzelődésnek, akkor talán egy kis kesernyés, szurkos gyantás zöngét is érzek, ami akár lehet a labdanum is. A Rentless teljesen más, fényesebb, vonzóbb, édesebb, teljesen hordható pacsuli, amit a Tank Battle fölött 5 méterrel, a magasföldszint kopottasan elegáns, már elsötétedett tapétás falai között hordanak. (Amúgy most látom, hogy online exkluzív elvileg, tehát lehet, hogy valakinek nem haszontalan az infó, hogy a westendben volt egy hete teszter.)