Stella McCartney L.I.L.Y.

UPDATE:Jaj, de megszerettem! 30 fokban tényleg nem találtam benne a gyöngyvirágot, de most ebben a hűvösebb, 20 fok körüli időben előbújt! Hűvös, fás, erdő illatú gyöngyvirág kicsi borssal. Nem olyan, mint amikor egy csokornyit szagolgatunk, hanem mint amikor egy erdei sétán a többi növény és a föld illatával keveredve érezzük, hogy itt bizony valahol sok-sok gyöngyvirág nő. Én sajnos fél-egy óra elteltével már nem érzem magamon (pedig de jó lenne!), viszont a visszajelzések alapján a reggeli két fújást mások még késő délután is érezték rajtam. Azt hiszem, a Diorissimo EDT után ő a második kedvenc gyöngyvirágos illatom. :)Nagyon régen kinéztem már ezt az illatot. Időről-időre amolyan "mániáim" támadnak, egy időben a rebarbarás parfümöket hajszoltam, aztán a jázminosakat, az egyedüli állandó mániám pedig a rózsa, így értelemszerűen Stellaval is megismerkedtem, ami instant szerelem lett. Így aztán amikor a gyöngyvirágos mániám kezdődött, egyből kívánságlistára került ez is. Nem rég sikerült szert tennem belőle egy fújósra, örültem is, mint majom a farkának. Nos, rajtam ebben gyöngyvirágnak nyoma sincs, ellenben erősen borsos, pacsulis, vetiveres, pézsmás. Biztos, hogy van benne gyöngyvirág is, mert a virágos alapot kiérzem belőle, de még úgy sem tudom beazonosítani, hogy tudom, milyen illatjegyei vannak. A gyöngyvirágos hajszában ő nem lett nyerő, de mégis van benne valami, ami megfogott. Elsőre nem tűnik különlegesnek, gyorsan simul a viselőjéhez, mintha nem egy külön réteget képezne illatfelhőként, hanem összeolvadna vele, az illető saját illatával. Szerintem mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor nem egy szeretett közeli családtag (akinek ismerjük az illatát), hanem egy barátnő kölcsönadott pulcsiját viseljük, mondjuk egy hűvösebb nyári estén egy baráti kerti sütögetésen, vagy egy hosszúra nyúlt borozós estén, amiből "ottalvós buli" lett és a barátnő pólójában alszunk. Otthonos a társasága, nem feszengünk a jelenlétében, de a ruhadarab illata mégis kicsit idegennek érződik, hiszen korábban ő viselte, furcsa, hogy most rajtunk van. Valahogy ez jutott eszembe erről az illatról. Nem egy konkrét parfümillat, hanem mintha egy ember illata lenne. És igen, abszolút el tudom képzelni anya-illatként is. Ha Stella ezt szerette volna megragadni ebben az illatban, sikerült neki. Nagyon szép, természetes, visszafogott, fűszeres illat. Gondolkozom az üveges kiszerelés beszerzésén.

Illat, amely örökre velünk marad... Megható egy szívbemarkoló történetű parfümmel megismerkedni, főleg így karácsony tájékán.Ha egy elvesztett édesanya emlékét a lánya számára ez a parfüm tudja leginkább felidézni, akkor csak főhajtással tudok tisztelegni az előtt, aki így kívánt az édesanyjától elbúcsúzni.Stella palackba zárta azt az anyaillatot, amit agyunknak köszönhetően soha nem felejtünk el... Mert neki ő jelentette az édesanyját. Mi pedig, akik ugyanígy már csak az illatra emlékezhetünk, tudjuk, hogy létezik egy illat, a világ legdrágább illata, ami a leges-legjobban hiányzik a karácsonyfa mellől.

Az üvege valami elképesztően mesés,így nem meglepő,hogy voltak elvárásaim az illattal szemben is.Csalódnom kellett.Egy teljesen átlagos parfümöt rejt ez a csodás csomagolás,enyhén rózsás beütéssel,gyenge tartóssággal,mindeközben nélkülözve bárminemű egyediséget.Az összetevői ellenére rajtam inkább egy szappanos tisztaságillattá vált,de a kellemetlenebb fajtából. Szívből sajnálom,jó lett volna birtokolni már csak az üveg miatt is,de csak ezért ennyi pénzt biztosan nem fogok kiadni rá.