A kozmetikatörténelem bizarr kis titka: A 19. századi műszempilla varrás kokainos érzéstelenítéssel

Képzeld csak el: a 19. század végén Párizsban a műszempillát nem egyszerű ragasztóval rögzítették, hanem valódi hajszálak és tű segítségével „varrták be” azokat a szemhéjba! Mindehhez kokainos érzéstelenítés és végsősoron egy teljes napig kötés is járt a szépülni vágyóknak.

19. századi „bevarrás”: tényleg volt ilyen?

A műszempilla bevarrásának története, bármilyen rémisztő is, de valós. 1882-ben Henry Labouchère a brit Truth című kiadványban így fogalmazott: „Parisians have found out how to make false eyelashes [by having hair sewn into the eyelids]” – azaz „a párizsiak rájöttek, hogyan készítsenek műszempillát [haj bevarrásával a szemhéjba]”.

A varrásos technika hitelességét megerősíti az 1899-es Dundee Courier címe is: Irresistible Eyes May Be Had by Transplanting the Hair. A cikk részletezi, hogy valódi hajszálakat varrtak a szemhéj szélébe: először alaposan megtisztították az alsó szemhéjat, majd az eljárás lehető legfájdalommentesebb lebonyolítása érdekében kokainoldattal is elaltatták a pácienst — az alkotó pedig szálanként, hurkokat hagyva fűzte be a hajat a bőrön keresztül.

Az eljárás és a modern utódok

Hogy hajszálakat varrtak be tűvel, dokumentált tény, mint ahogyan a furcsa hurkok képzése is, a kokain pedig ebben a korban ettől jóval szélesebb körben is népszerű volt mint fájdalomcsillapító és kedélyjavító.

Más, dramatikus részletek, mint amilyen a felhevített fémpálcák használata vagy a szem egy napig tartó bekötése idővel szintén hozzáadódtak a históriához, ám a korabeli beszámolókban ezeknek nicns nyomuk. Sokkal inkább az utókor fantáziájának köszönhető, hogy a újságcikkek, leírások megemlékeztek róluk.

A bevarrásos módszer ennek ellenére sem vált általános gyakorlattá: túl drága, nehézkes, és persze kockázatos volt. Hamarosan ráadásul sokkal praktikusabb megoldások váltották fel.

• A 20. század elején — 1902-ben — Karl Nessler (más nevén Charles Nessler) szabadalmaztatott műszempilla- és szemöldök-készítési eljárást, amelyet üzleteiben kínált Londonban.
• 1911-ben pedig Anna Taylor kanadai feltaláló elsőként kapott amerikai szabadalmat a ragasztható műszempillára: egy hajszálakat tartalmazó félhold alakú szalagra ragasztva.

Így a praktikusabb, ragasztós megoldások hamar át is vették a helyét, és véget vetettek a drasztikus, 19. századi műszempilla-varrásos kísérleteknek.