Dezodor vagy izzadásgátló? – Nem mindegy, mivel védekezünk az izzadás ellen

A nyári hónapokban szinte mindenki szembesül a fokozott izzadással, ám nem mindegy, milyen termékkel próbáljuk orvosolni a problémát. Sokan hajlamosak szinonimaként használni a dezodor és az izzadásgátló szavakat, holott funkciójuk, összetevőik és hatásmechanizmusuk jelentősen eltér egymástól. Lássuk, miben különböznek egymástól, és melyik mikor lehet igazán hatékony.

Mi a fő különbség?

A dezodorok elsődleges célja a kellemetlen szagok semlegesítése, míg az izzadásgátlók a verejtékezés mértékét is csökkenteni próbálják. Ez a különbség nem csupán a névben rejlik, hanem az aktív hatóanyagokban is:

• A dezodorok gyakran tartalmaznak illatanyagokat vagy antibakteriális összetevőket, amelyek megakadályozzák a testszag kialakulásáért felelős baktériumok szaporodását.

• Az izzadásgátlók ezzel szemben alumíniumsókat – például aluminium chlorohydrate – tartalmaznak, amelyek képesek ideiglenesen eltömíteni a verejtékmirigyek kivezetőnyílásait, ezáltal csökkentve a verejték kibocsátást.

Hogyan működik a verejtékezés, és miért lesz „szagunk”?

Testünk verejtékezése kétféle mirigy működéséhez köthető:

• Az ekkrin mirigyek az egész testfelületen megtalálhatók, és többnyire vízből és sóból álló, szagtalan izzadtságot termelnek.

• Az apokrin mirigyek elsősorban a hónaljban és az intim területeken aktívak. Az innen származó verejték fehérjéket és lipideket is tartalmaz, amelyeket a bőrön élő corynebacteria bontanak le, így alakul ki a kellemetlen testszag.

Ezért van az, hogy a dezodor nem az izzadást, hanem a szagot próbálja megakadályozni, míg az izzadásgátló magát a verejtékezést is tudja valamelyest szabályozni.

Mikor melyiket használjuk?

• Átlagos verejtékezés esetén gyakran elegendő a jó minőségű dezodor is, különösen ha antibakteriális hatóanyagokat tartalmaz, amelyek gátolják a baktériumok elszaporodását.

• Fokozottabb izzadás, esetleg hiperhidrózis esetén már érdemes izzadásgátlót használni, különösen olyat, amelyik magas hatóanyag-tartalmú alumíniumsót tartalmaz. A hatás lehet naponta frissítendő vagy 2–3 naponta alkalmazandó, a készítmény típusától és az izzadás mértékétől függően.

A kémiai hámlasztók mint szagcsökkentők

Harmadik utas megoldás ha nem is lesz belőlük, de mindenképp úgy tűnik, érdemes lehet a kémiai hámlasztókat (pl. AHA vagy BHA savakat) is bevetni a hónalj bőrén a kellemetlen szagok ellen. Ezek a savas készítmények ugyanis csökkentik a bőr pH-értékét, ami kevésbé kedvez a szagképző baktériumoknak. Nem izzadásgátlók a klasszikus értelemben, de kiegészítő megoldásként hatékonyak lehetnek.

Fontos: nem mindenkinek ugyanaz válik be

Míg egyesek a természetes alapú dezodorokra esküsznek, mások csak gyógyszertári erősségű izzadásgátlókkal boldogulnak. Figyelni kell a bőrérzékenységre, különösen alumíniumsók vagy a savas hámlasztók használata esetén. Ha a nyári hőségben az izzadás és a szagok elleni leghatékonyabb védekezést keressük, először is érdemes tisztázni: tényleg verejtékezés-csökkentésre van szükségünk, vagy „csak” szagmentesítésre? Ennek megfelelően válasszunk terméket – és ha a hagyományos módszerek nem válnak be, ma már kémiai hámlasztók vagy akár izzadás eleni botoxkezelés is szóba jöhetnek.