Napimádat és beteges félelem is jellemezte az emberek viszonyát a napsütéshez – A napozás története
Koronként és kultúránként más volt a társadalmi megítélése, rituálék, hiedelmek kapcsolódtak a napozáshoz.
A napozási szokások, az emberek napfényhez való viszonya jelentős változásokon ment keresztül a történelem során. Koronként és kultúránként más volt a társadalmi megítélése, rituálék, hiedelmek kapcsolódtak a napozáshoz, amely így hol vágyott, hol üldözendő tevékenységként volt jelent az emberek mindennapjaiban.
Napisten és kenőcsök
Az ókori Egyiptomban a Nap központi szerepet játszott a vallási és mindennapi életben. Az egyiptomiak tisztelték a Napot, amelyet Ré, a Napisten képviselt. Az élet és a megújulás forrásának tekintették, napozni azonban nem napoztak a a szó mai értelemében. Sokkal inkább a napfényhez kötődő rituálék és szertartások fontosak voltak számukra. A napfelkeltét és a napnyugtát isteni eseményeknek tekintették, és ezeket különböző szertartásokkal is ünnepelték. Egyes templomokat pedig úgy építettek, hogy azok a napkelte vagy napnyugta irányába nézzenek, vagy hogy bizonyos napokon a fény meghatározott módon essen be a szentélyekbe.
Fun fact: Már az ókori egyiptomiak is készítettek különféle kenőcsöket és olajokat, amelyeket napvédelem céljából használtak. Ezek az olajok általában természetes összetevőkből készültek, mint például olívaolaj és jázmin.
Gyógyító solarium
Az ókori Görögországban és Rómában a napozás szintén fontos szerepet játszott, különösen az egészségmegőrzés terén. Hippokratész a napfényt egyenesen a gyógyítás eszközeként ajánlotta, és a napfürdőket az egészség megőrzése érdekében javasolta. A rómaiak is hasonlóan vélekedtek, és gyakran napoztak a fürdőkben és a nyilvános fürdőházakban.
Fun fact: A rómaiak a termákban külön területeket alakítottak ki a napfürdőzéshez, amelyeket általában solarium néven ismertek. Ezek a napozóhelyek gyakran a fürdők tetején vagy egy nyitott udvarban voltak, lehetővé téve az emberek számára, hogy élvezzék a nap melegét.
A rómaiak hitték, hogy a napozás számos egészségügyi előnnyel jár, például erősíti a testet, javítja a hangulatot, és elősegíti a vérkeringést. A napfényben való fürdés, az úgynevezett helioterápia, már az ókorban is ismert volt, és az orvosok gyakran javasolták a betegeknek.
A bűn jelképétől Chanelig
A középkorban a napozás szokása háttérbe szorult, mivel a Napot gyakran a bűn és a testi vágyak jelképének tekintették. Az keresztény egyház tanításainak hatására a bőrszín megőrzése és a fehér bőr vált vágyottá, mely másfelől a nemességet és a gazdagságot is szimbolizálta. Aki megtehette, kerülte az erős napfényt, a napozás pedig egyáltalán nem volt elterjedt. A 18. és 19. században a napozás megítélése azonban fokozatosan változni kezdett.
Az ipari forradalom és az urbanizáció következtében a friss levegő és a napfény szerepe újra előtérbe került, különösen az egészségmegőrzés szempontjából. A szanatóriumok és gyógyfürdők népszerűvé váltak, ahol a napfürdőket többek között a tüdőbetegek kezelésére is javasolták. Ezek a kúrák azt feltételezték, hogy a napfény erősíti az immunrendszert és javítja az általános egészségi állapotot.
A napozás modern kori népszerűsége a 20. század elején kezdődött. Coco Chanel, az ikonikus divattervező az 1920-as években teremtett divatot napbarnított bőrével, miután egy vakáció során lebarnult, és ezt nem általlott büszkén vállalni. Tette a napozás divatjának kezdetét jelentette, és a napbarnított bőr pár év alatt az egészség, a jólét és a szépség szimbólumává vált.
Fun fact: Az első modern napozóágy is ez idő tájt készült el, amit a francia Le Corbusier építész tervezett az 1920-as években. Az LC4 névre keresztelt chaise longue-t kifejezetten napozáshoz és pihenéshez tervezték, és azóta is a napozás egyik ikonikus bútordarabja.
A napozás népszerűsége a második világháborút követően tovább nőt, amikor a tengerparti nyaralások egyre szélesebb körben váltak a kikapcsolódás helyszíneivé, ráadásul 1946-ban az első bikinit is bemutatták.
Az utolsó 70 év
A 20. század második felében aztán szép lassan változni kezdett a helyzet és a napozás egészségügyi kockázataira is egyre inkább felhívták a figyelmet, különösen a bőrrák megnövekedett kockázatára. A tudatos fényvédelemtől persze még jócskán messze vagyunk, az elmúlt húsz év azonban javulást hozott e téren. A napvédelem fontossága egyre inkább előtérbe került, és a naptejek, napkrémek használata elterjedt.
Fun fact: Az egyik első, modern napvédő krém, a PIZ BUIN Gletscher Creme vagy rövidebben Glacier Cream 1946-ban jelent meg Franz Greiter és felesége fejlesztéseként.
Nem nagy meglepetés, ha azt írjuk, a napozás továbbra is népszerű, azonban egyre többen figyelnek a megfelelő fényvédelemre és tartják be a strandolás olyan alapszabályait, mint hogy a parton tartózkodjunk árnyékos helyen, lehetőség szerint viseljünk bőrünket védő ruházatot, kalapot, és 10 és 15 óra között ne tartózkodjunk napon.