Sibu Beauty Sea Buckthorn Cleansing Face and Body Bar

Kókuszolaj, melyet emolliens anyagként használnak a kozmetikumokban. Többnyire telített zsírsavakat tartalmaz, közülük is a legfontosabb zsírsava a laurinsav, melyből kb. 50%-nyit tartalmaz. Viszonylag magas a komedogén indexe (5-ből 4-es), így a pattanásokra hajlamos bőrűeknek érdemes kerülni, annak ellenére, hogy a benne levő laurinsav egyébként hasznos összetevő lehet a pattanásokat okozó baktériumok elleni harcban. Gyulladáscsökkentő és a bőr barrier funkcióját támogató hatása miatt jó hatással lehet viszont a száraz, sérült bőrre (forrás), az enyhe vagy közepesen súlyos atópiás dermatitis kezelésében például előnyösebb hatást mutatott, mint az ásványi olaj (forrás) illetve a Labmuffin kémikusa szerint hajra is az egyik legjobb természetes olaj, mivel szerkezetének köszönhetően jobban behatol a hajszálakba, mint a legtöbb más olaj így képes megelőzni a haj károsodását fésülés során.

A sáfrányos szeklicéből kivont, illatmentes olaj. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint bőrpuhító hatású (emollient) összetevő. Paula Begoun szerint ételekben fogyasztva antioxidáns hatású, de nem ismert, hogy ezt a tulajdonságát a bőrön alkalmazva is megtartja-e. Az összetevő gazdag viszont jótékony zsírsavakban, elsősorban is Omega-6 zsírsavban, amely segít a bőr természetes védőrétegének fenntartásában. Az összetevő különösen hasznos a száraz bőr számára.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Közönséges zab kivonat. Nyugtató, gyulladáscsökkentő összetevőként használt a kozmetikumokban.

Nátrium hidroxid (marólúg, lúgkő). Vízben oldva erősen lúgos oldatot képez. A kozmetikai iparban kis mennyiségben arra használják, hogy szabályozzák vele a krémek ph értékét (bizonyos hatóanyagok csak bizonyos ph tartományban aktívak, ilyenek pl. az AHA és BHA). Nagyobb mennyiségben bőr irritáló.

Az élelmiszeriparban cukorpótlóként használt (édes ízű) anyag. A kozmetikumokban vízmegkötő és sűrítő anyagként használatos.

Bár illatanyagként és felületaktív anyagként is alkalmazható, elsősorban mint emulgeálószer kerül a kozmetikumokba. A truthinaging információi szerint különösen alkalmas olyan készítmények emulgeálására, melyek növényi olajokat tartalmaznak.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

Szójabab fehérje, amit a kozmetikumokban emollient és hidratáló anyagként használnak. Egy 2000-es tanulmány szerint a szójabab kivonat talán hatásos lehet a hiperpigmentáció kezelésében is.

Kis mennyiségben sürítő, átlátszatlanná tevő segédanyag, nagyobb mennyiségben pedig fizikai fényvédő.  A titanium dioxide mind az UVA mind az UVB sugarak ellen védelmet nyújt. Megfelelő védelmet biztosít a 290-350 nm hullámhosszú UV sugarak ellen, míg némi, de nem elégséges védelmet biztosít a 350-400 nm hullámhosszú sugarak ellen. Az egyik legsatbilabb és legbiztonásgosabb fényvédő összetevő. Kis hátránya, hogy "kozmetikailag" nem kellően elegáns, és hajlamos fehéres réteget hagyni a bőrön, amit nanomérte használatával lehet nagyban javítani. Lásd még Titanium Dioxid (Nano). (forrás)