Lorenzo Villoresi eredetileg filoz&oacute;fusnak tanult a firenzei egyetemen. Az egyetem elv&eacute;gz&eacute;se ut&aacute;n minden v&aacute;gya az volt, hogy folytassa azokat a kutat&aacute;si munk&aacute;kat, melyek keret&eacute;ben ősi filoz&oacute;fi&aacute;kat tanulm&aacute;nyozott. Ev&eacute;gett kezdett a Keletre utazgatni, bej&aacute;rta Jeruzs&aacute;lemet, Kair&oacute;t, a K&ouml;zel-Keletet. Fűszereket, arom&aacute;kat, esszenci&aacute;kat v&aacute;s&aacute;rolgatott itt a saj&aacute;t maga &eacute;lvezet&eacute;re, melyekkel azt&aacute;n visszat&eacute;rt Olaszorsz&aacute;gba. Innen m&aacute;r csak kis ugr&aacute;s volt a parf&uuml;m&ouml;k vil&aacute;ga.&nbsp; Azt&aacute;n az egyik k&ouml;zeli bar&aacute;t a 80-as &eacute;vek v&eacute;g&eacute;n megk&eacute;rte, k&eacute;sz&iacute;tsen a h&iacute;res divath&aacute;znak, a Fendinek potpourrit &eacute;s illatgyerty&aacute;kat. Villoresinek tetszett a kih&iacute;v&aacute;s, &iacute;gy igent mondott a felk&eacute;r&eacute;sre.&nbsp; A parf&uuml;m&ouml;ket akkur&aacute;tusan, r&eacute;tegről-r&eacute;tegre &eacute;p&iacute;ti fel ősi hagyom&aacute;nyok, &eacute;s olyan &eacute;rz&eacute;k seg&iacute;ts&eacute;g&eacute;vel, melynek kiv&eacute;teless&eacute;g&eacute;t mindenki elismeri. Kompoz&iacute;ci&oacute;iban csak term&eacute;szetes &ouml;sszetevőket haszn&aacute;l: szant&aacute;lf&aacute;t Indi&aacute;b&oacute;l, keserűnarancsot Szic&iacute;li&aacute;b&oacute;l, levendul&aacute;t Ausztr&aacute;li&aacute;b&oacute;l &eacute;s &iacute;gy tov&aacute;bb. Lorenzo Villoresi 2006-ban elnyerte a nemzetk&ouml;zi parf&uuml;mk&eacute;sz&iacute;t&eacute;s Coty d&iacute;j&aacute;t, azaz az &Eacute;v parf&uuml;mőr&eacute;nek v&aacute;lasztott&aacute;k.

A mindig kifog&aacute;stalanul eleg&aacute;ns Villoresi egy&eacute;bk&eacute;nt t&ouml;retlen&uuml;l hisz a kis &ouml;n&aacute;ll&oacute; v&aacute;llalkoz&aacute;sokban, &eacute;s nem sz&iacute;vleli a multinacion&aacute;lis mamutc&eacute;geket, a globaliz&aacute;ci&oacute;t. Az ő szavaival: &bdquo;M&aacute;ra m&aacute;r ritk&aacute;n lel&uuml;nk valami egyedire, ugyanazt a parf&uuml;m&ouml;t vehetj&uuml;k meg minden rept&eacute;ri duty free shopban. R&eacute;gebben a MADE IN ITALY m&eacute;g jelentett valamit&hellip;&rdquo;

Lorenzo Villoresi

M&eacute;ly, gazdag szegfű parf&uuml;m a Villoresi művekre oly jellemző komplexit&aacute;ssal, hat&aacute;rozott illatfelhővel &eacute;s tart&oacute;ss&aacute;ggal. Brili&aacute;ns elegy r&oacute;zs&aacute;val, j&aacute;zminnal, ger&aacute;niummal, cikl&aacute;mennel, ylang-ylanggal &eacute;s arom&aacute;s fűszerekkel. Azonban ezek a m&aacute;sodlagos illatjegyek ne keltsenek benn&uuml;nk hamis ill&uacute;zi&oacute;t: a szegfű illata domin&aacute;l &ndash; m&eacute;ghozz&aacute; eml&eacute;kezetesen&hellip;

Lorenzo Villoresi Garofano

Vélemények

Vélemény hozzáadása

Piactér

Magazin