Mesobotox, az új, pórustalanító szépséghóbort
Azt mondják, ez a legújabb k-beauty trükk.
Tízlépéses arcápolási rutin ide vagy oda, a hírek szerint Dél-Koreában is megvannak a furfangos kis trükkök, amikkel garantáltan elérhető a “glass skin”. A tükörsima, szinte pórusmentes, ragyogó arcbőrre vágyó nők és férfiak ugyanis – legalábbis aki megteheti -, nem csak a krémekre és szérumokra bízza tökéletessége sorsát, hanem nemes egyszerűséggel besétál egy szépségklinikára botoxoltatni. Erről olvasni legalábbis mostanság az Allure és a Harper’s Bazaar oldalain is.
Létezik ugyanis a “hagyományos”, ránctalanító hatású botox-kezeléseken kívül egy másik eljárás is, amellyel a hatóanyagot, vagyis a Botulinum toxint nem az izmok szintjére fecskendezik be, hanem jóval feljebb, az arcbőr irha (dermis) rétegébe, vagy az arcizmok és a dermis közötti területre. A módszert mesobotox, microbotox vagy skin botox néven is megtaláljuk és bizony nem csak a k-beauty hazájában, de Amerikában, Európában, és ezen belül nálunk is elérhető kezelésről van szó.
Lényege, hogy a finom ráncok ideiglenes kisimítása mellett ezzel az eljárással feszesebbé tehető a bőr, csökkennek a pórusok méretei, sőt, a faggyúmirigyek működésére is mérséklő hatással van. Egy alkalommal 40-50 apró szúrást ejtenek, a készítményt pedig az arc gyakorlatilag bármely pontján tudják alkalmazni, az igényeknek megfelelően. Hatása a külföldi beszámolók szerint 3-6 hónap, de van olyan hazai szépségklinika, amely csak 2-3 hónapot ígér. A módszer a mimikai ráncokat nem érinti, így a hagyományos botox kezeléseknél természetesebb eredménnyel jár, talán ennek köszönhető, hogy a dél-koreai szépségklinikákon erre érkezik a legtöbb előjegyzés.
Ettől függetlenül mi nem szívesen sütnénk rá a k-beauty jelzőt, hiszen mégiscsak egy művi beavatkozásról van szó, aminek semmi köze ahhoz, hogy az illető milyen arcápolási rutint állított össze magának. Az persze érthető, hogy dél-koreai szépségtrendként felcímkézve nagyobb lehet utána az érdeklődés, mégis úgy látjuk, egy valóban jól felépített rutin csodákra lehet képes, a többit adottságunkat pedig fogadjuk inkább el magunkon úgy, ahogy van.
Ti mit gondoltok erről?