Eucerin Hyaluron-Filler Ráncfeltöltő Szérum

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Az egyik leggyakrabban használt szilikon. A többi szilikonhoz hasonlóan bársonyos, selymes érzetet hagy a bőrön. A cyclomethicone un. módosítatlan szilikon viszonylag nagy molekulamérettel, így a bőrbe nem  szívódik fel, viszont segíti a bőr felső rétegébe juttatni a hatóanyagokat. Gyorsan elpárolog. Bőrápoló és hajápoló termékekben egyaránt használt. Részletesebb információ itt.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Kókuszolajból készülő aminosav származék, melyet a kozmetikumokban elsősorban bőr- és a haj-kondicionáló tulajdonsága miatt használnak. Előnye, hogy magas hőmérsékleten is stabil maradt. Néhány tanulmény azt is kimutatta, hogy az összetevő gátolja a reprodukcióját a herpeszvírusnak. Az összetevővel leggyakrabban por állagú sminktermékekben (púderekben, bronzsítókban, szemhéjfestékekben) találkozhatunk.

Oldószer. Segédanyag, mely segíti az aktív hatóanyagok (pl. szalicilsav) felszívódását

Szójaglicin, melyet a szójababból nyernek ki. A kozmetikumokban a szójaglicint sokféle formában használják (szójabab kivonat, olaj és fehérje.) Paula Begoun szerint a szójabab kivonat hatásos antioxidáns és gyulladáscsökkentő anyag. A szójában található genisteinnek állítólag kollagén termelést elősegítő hatása van, valamint befolyásolja a bőr rugalmasságát és vastagságát is, így egyre többször találkozhatunk a szójababbal és annak különféle formáival anti-aging termékekben. 

Néhány állatokon végzett tanulmány szerint a szója tej és más szójabab származékok is védik a bőrt az UVB sugárzás ellen. Van olyan tanulmány is (a Johnson and Johnsontól), ami szerint a szójának hajnövekedés serkentő és pigment folt elleni hatása is van.

Sokan allergiásak a szójára, ezért a szójaglicin-tartalmú termékeket körültekintően kell alkalmazni allergia esetén.

A hialuronsav só formája, mely a bőrben is megtalálható természetes hidratáló elem (natural moisturizing factor, NMF). A lipidekkel együtt az NMF-ek segítenek megőrizni a bőr víztartalmát, feszességét. Ha csökken a bőr NMF- és lipidtartalma, az a bőr hámlását, kellemetlen feszülését és finom ráncokat eredményez. A kozmetikumokban alkalmazva a sodium hyaluronate képes vizet beszívni a bőrbe, ami a bőr kitelítődését, és ezáltal a ráncok csökkenését eredményezi. Részletes információ a futuredermen.

A többi szilikonhoz hasonlóan bőrpuhító (emollient), hidratáló tulajdonsága van. Könnyen kenhető, nem zsíros, selymes érzetet hagy maga után.

Közönséges nevén só. A kozmetikai iparban a sót térfogatnövelő, maszkoló (a nem kívánt anyagok semlegesítése), sűrűség szabályozó segédanyagként használják.

Bőrpuhító (emollient), emulzió stabilizáló, felületi hártya képző, hajfixáló és sűrűség szabályozó anyag.

Tisztító, emulgeáló, bőr- és hajkondícionáló szer.

Butylated hydroxytoluene (butil-hidroxi-toluol). Erős mesterséges antioxidáns, mely a kozmetikumokban leginkább tartósítószerként használt. A BHT-t nem csak kozmetikumokban, hanem élelmiszerekben is használják tartósítószerként, mert meggátolja az élelmiszerek színének, szagának és állagának megváltozását. A BHT kettős természete miatt (egyes rákfajták kialakulását gátolja, míg más rákfajták kialakulását elősegíti) számos országban betiltották (Japán (1958), Románia, Svédország, Ausztrália), viszont Paula Begoun szerint a kozmetikai termékekben csak 0,01-0,1% közötti koncentrációban használják, ami nem akkora mennysiég, mely képes a bőrön keresztül felszívódva a véráramba jutni vagy növelni a rák kockázatát.

Egy viszonylag irritáló hatású tartósítószer, melyet ma már leginkább csak lemosható termékekben használnak.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.