Kérastase Mousse Bouffante Hajhab

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Szintetikus hajtógáz. A Wikipédia információi alapján mióta felmerült a freonok ózonkárosító hatása, egyre inkább ezzel az anyaggal helyettesítik az aeroszolok hajtógázaiban.  Az összetevővel elsősorban spray kiszerelésű termékekben találkozhatunk.

Sok adalékanyag és enzim is jól oldódik benne. A többi glikolhoz hasonlóan vízmegkötő, hidratáló anyagként használt a kozmetikai iparban - a beautybreains szerint a hidratáló hatása a glicerinéhez hasonló. Segít megőrizni a krém állagát (hogy a krém ne olvadjon meg nagy melegben, illetve ne fagyjon meg nagy hidegben) valamint segíti a többi összetevő beszívódását. Az összetevővel kapcsolatban felmerült, hogy az arra hajlamosaknál allergiás, ekcémás tüneteket (kontakt dermatitist) válthat ki. 

A bután igen gyúlékony, színtelen, könnyen cseppfolyósítható gáz. A kozmetikai iparban segédanyagként használják sprékben a többi anyag "kinyomásához" (propellant).

A propán a három szénatomos parraffin, összegképlete C3H8. Szobahőmérsékleten  gázhalmazállapotú, de butángázzal keverve, palackba zárva már viszonylag kis nyomáson is cseppfolyósítható. A nyomás csökkentésével (pl egy szelep kinyitásával) a gáz ismét szabaddá válhat. A kozmetikában főként hajtógázként használják ezt az anyagot, aerozolok készítésekor.

Ricinusolajból előállított felületaktív anyag és emulgeálószer.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Erősen lúgos (ph 10) ph szabályozó.

Vízmegkötő, bőrjavító (skin conditioning agent) anyag. Kivonható növényekből, de előállítható mesterségesen is. Gyakran használják együtt tartósító összetevőkkel (mint pl. phenoxyethanol), mivel növeli azok antimikrobiális (mikroorganizmusok ( gombák, baktériumok) növekedését gátló)  hatását.

Szilikon alapú alapú szerves polimer. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint antisztatizáló illetve hajkondicionáló tulajdonsággal bír, de a Wikipédia információi alapján a kozmetikumokban hidratáló, vízmegkötő funkcióban is előfordulhat. Leggyakrabban hajra való kozmetikumokban találkozhatunk vele, némely esetben akár 15 tömegszázalékos töménységben is.

Más néven sulisobenzone. Kémiai fényvédő, mely az UVB- és rövid UVA-sugarak (290-360 nm hullámhosszú) ellen véd. Magas stabilitású összetevő, amely véd más összetevőket is az UV-sugárzás okozta károktól. A sulisobenzone viszonylag gyenge fényvédő, önmagában nem véd eléggé, így leginkább csak a többi összetevőt védő segédanyagként használt. Az összetevővel kapcsolatban felmerült a a gyanú, hogy elősegíti a bőrben a káros szabad gyökök képződését. További információ a smartskincare-en. 

Elsősorban illatanyag-adalék, másodsorban a UV szűrő összetevő. Színtelen vagy enyhén rózsaszínes, szagtalan, vízben enyhén oldódó vegyület. Potenciális bőrirritáló anyag. Leggyakrabban parfümökben találkozhatunk az összetevővel.

Ez az anyag egy, a természetben nem túl gyakran előforduló zsíralkohol polietilén-oxid módosított észtere. A truth in aging szerint az ehhez hasonló anyagok elég biztonságosak, amíg egészséges bőrön használjuk, de jobb kerülni alkalmazásukat a sérült, vagy irratált bőrünkön. A trideceth-6 -ot emulgeátorként és felületaktív anyagként használják a kozmetikai készítményekben.

Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene) ). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. A bőrön alkalmazva allergiát (contact dermatitis) okozhat az arra hajlamosaknál, így jobb kerülni, csaknem az összetevőlista utolsó helyeinek egyikén áll.

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt. 

 Citromfűből kivont illatosító anyag.

Illatanyag, mely a rózsaolajban, citromfűolajban és kis mennyiségben a muskátliban is megtalálható. Potenciális bőrirritáló.

Színtelen, illékony olaj, mely többek között a lime, citrom és narancs illóolajában található meg. Erős, édes illata van. Illatanyagként használt a kozmetikumokban.

Hajápolókban és samponokban gyakran használt összetevő, melyet elsősorban az elektromos töltődés megakadályozására használnak (antistatic). Ezenkívül emulgeáló, tisztító és tartósítószerként is használt.

Illatanyag. Potenciális bőrirritáló és allergén.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.