Lime Crime Diamond Crushers

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Csillámpala. A kozmetikai termékekben csillogó hatást keltő ásványi összetevő. A mineral makeupok gyakori összetevője.

Szintetikus polimer, mely a CosIng hivatalos funkció besorolása szerint gél- és filmképző összetevő, csökkenti a kozmetikumok átlátszóságát és áttetszőségét, ezen kívül emulzió stabilizáló, csomósodást gátló és sűrűség szabályozó hatása is van. Az összetevő a bőrhöz érve szinte beleolvad, és bársonyosan puha, firss érzést hagy maga után. 

A squalene ún. hidrogenizált formája. Az emberi bőrben, a bőr által termelt faggyúban is megtalálható természetes anyag. A kozmetikumokban kiváló hidratáló, bőrpuhító emollient anyag, természetes hidratáló elem (NMF, natural moisturizing factor). Mivel ez a forma kevésébé oxidálódik, mint a squalene, a squalane-t gyakrabban használják a kozmetikumokban.

Boroszilikát üveg, amely a kozmetikai és testápolási termékekben pehely formában kerül felhasználásra. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint térfogatcsökkentő segédanyagként használatos összetevő. A Cosmeticsinfo információi szerint a legtöbb boroszilikát vegyülethez hasonlóan kémiailag nem reaktív anyag, vízben rosszul oldódik. Az összetevővel leggyakrabban sminktermékekben és körömlakkokban találkozhatunk.

A hivatalos gyüjtőelnevezése azoknak az ízesítő anyagoknak illetve anyagkombinációknak, melyeket a gyártók azért tesznek az adott kozmetikumba, hogy annak ízt, aromát adjanak. Ilyen íz lehet pl: kókusz, sárgarépa, alma, fahéj, stb... Az összetevő általában 0,5 és 3 % közötti koncentrációban használatos. Elősorban a szájban vagy annak környékén használatos termékekben (pl. ajakápolók, fogkrémek) találkozhatunk az összetevővel. 

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Vízmegkötő, bőrjavító (skin conditioning agent) anyag. Kivonható növényekből, de előállítható mesterségesen is. Gyakran használják együtt tartósító összetevőkkel (mint pl. phenoxyethanol), mivel növeli azok antimikrobiális (mikroorganizmusok ( gombák, baktériumok) növekedését gátló)  hatását.

Vízmegkötő tulajdonsága is van, de leginkább segédanyagként használatos rendkívül kis mennyiségben, hogy a krém hidegben ne fagyjon meg, melegben pedig ne olvadjon meg.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Erősen lúgos (ph 10) ph szabályozó.

Sűrítő anyag, amit elsősorban gélszerű állag előállításához használnak.

Szilícium dioxid. Agyagban, homokkőben, gránitban megtalálható ásvány, az üveg egyik fő összetevője. A kozmetikai iparban főként a ”felszívó” (absorbent) tulajdonságáért használják, képes ugyanis az izzadságot és az olajat felszívni a bőrről. Sűrítő anyagként is használatos.

Kis mennyiségben sürítő, átlátszatlanná tevő segédanyag, nagyobb mennyiségben pedig fizikai fényvédő.  A titanium dioxide mind az UVA mind az UVB sugarak ellen védelmet nyújt. Megfelelő védelmet biztosít a 290-350 nm hullámhosszú UV sugarak ellen, míg némi, de nem elégséges védelmet biztosít a 350-400 nm hullámhosszú sugarak ellen. Az egyik legsatbilabb és legbiztonásgosabb fényvédő összetevő. Kis hátránya, hogy "kozmetikailag" nem kellően elegáns, és hajlamos fehéres réteget hagyni a bőrön, amit nanomérte használatával lehet nagyban javítani. Lásd még Titanium Dioxid (Nano).  (forrás)

Vasból és oxigénből álló keverék, amelyeket a kozmetikumokban (piros, sárga és fekete) színezőanyagként használnak már az 1900-as évek óta. Bár a vas-oxidok természetesen fordulnak elő, a kozmetikumokban használt formák jellemzően szintetikusak annak érdekében, hogy elkerüljék a természetesen előforduló vasoxidokban található szennyeződéseket. 

Minerál makeupokban gyakran használt por állagú anyag. Bár gyakran, mint a talcnál jobb, természetesebb összetevőt említik, Paula Begoun szerint ez nem egészen így van. A bizmut oxikloridot leginkább mesterségesen állítják elő bizmut, kloridionok és víz segítségével. A sminkekben az összetevőt leginkább azért használják, mert sajátos gyöngyszerű csillogása van és finom porszerű az anyaga, mely jól tapad a bőrhöz. Az összetevő hivatalos funkció besorolása színezék.

Más néven tartrazin. Szintetikus sárga színezék, melyet más színanyagokkal együtt is hasznának speciális színek eléréséhez. A tiszta tartrazinnak nincs ismert mellékhatása, kivéve azoknál az embereknél, akik szalicil-érzékenyek (aszpirin, bogyók, gyümölcsök); ezekben az esetekben intoleranciás tüneteket okozhat.