Agent Provocateur EDP

Rajtam az AP alaplé remekül működik, szerintem sokaknál itt el is bukik a dolog, bár ez az illata háznak nehezen adta meg magát nekem. Erőteljes sáfrányos, kissé fekete borsosan pikáns- fogalmam sincs, hogy van-e benne egyáltalán-, rózsaillattal támad, ami gyorsan zúzott, megtört muskátlilevelek illatába fordul, amit a háttérből majdnem érett, de még zöldes tubarózsa támogat. Nem egy lágy babaillat, ez igaz. Némi jázmin és magnólia után üde rózsaillat-szárastól, teljes, szikár pompájában egy rózsacsokor, minden sallangtól mentesen- talán Serge Lutens Sa Majaste-ja letisztultabb csak- ami nagyon finoman pézsmásan elpúderesedik, hosszan, finoman és érzékien kitartva az illatot. Hosszú évek óta tartok ebből az illatból, az animális jegyei az évek alatt teljesen eltűntek rólam, talán nyáron, az igazi kánikulában még fel-felvillan - ezt egy kicsit sajnálom-, kicsit talán oldscool , de nagyon elegáns, decens púderes rózsaillat -azért van pimaszsága, de semmi direktség- remek szillázzsal, érdekes módon rajtam tavasz és őszkedvelő illat. Kismillió niche elbújhat mellette, huszonévesen is modern, pikáns, elegáns, bár rajtam mindig igényel valami fehéret, vagy bézst, esetleg bőrdzsekit, vagy gyöngyöt tornacipővel.Van benne kraft, pimaszság, elegancia és tradíció, cserébe - szerintem sajnos- nem adja könnyen magát. Egy ikon.