Annick Goutal Encens Flamboyant EDP

Update: eddig is szerettem, mint lejjebb látható, de egyszer csak valahogy igazán elkapott, újabban csak ezt viselem, és a Gres új ámbráját. A világ legkönnyebben hordható tömjénje, semmi lángoló (=flamboyant), letaglózó nincs benne. Ha így haladunk, ki merem majd mondani, hogy van egy szignatúrám. Egyébként nem értem, hogy lehet, hogy ötmillió újhullámos niche illat kapható már kis hazánkban, aztán pont a Goutal nem, tán ők nem akarják? Pedig vannak már department store-ban is, a Galeries Lafayette-ben vettem legutóbb. Nem hiszem amúgy, hogy irrelevánssá lettek volna, még a mai szupertelített piacon sem. Áttetsző, víztiszta tömjén. Könnyű, mint a muszlin és a régi habselyem harisnyák. Nyirkos kőre ülni fenyőerdőben, a lassan, de biztosan melegedő későtavaszi hajnalon. Barlangok és derűs falusi templomok hűvöse a tikkasztó kánikulában. A fenyvesek csak a kemény borostyángyökerek által elviselt, savas talaja felett lebegő pára. Már régről ismertem, és eddig nem becsültem eléggé, erre ébredtem rá, ez az új, tökéletesen frissítő nyári illatom. Egy hónap alatt a fenekére vertem úgy 20 ml-nek, tegnap megszagoltam hát a Heeley Cardinal-ját, hátha helyettesíthető azzal, de az Annick Goutal tömjénjéhez képest szentesti mise a fűtetlen templom csontig hatoló éjféli hidegében, lassan érzéketlenre fagyó lábujjakkal. Szeretem azt is, de teljesen más interpretáció. Sokan mondják, hogy az orientális hármas nagy tévedés volt Goutaléktól, de ha másért nem, akkor az Encens-ért megérte, úgy érzem, hogy abszolút ez a ház tud ilyen finoman, ennyire dolcissimoban beszélni a tömjénről, tényleg vakon kitalálható, ki adta ki. Ez a nem "templomnehéz" tömjén, tömjénes tájkép inkább.