ANNY Körömbőr Eltávolító Gél

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

Bőrjavító anyag,  mely egyben a krémben lévő tartósítószerek hatását is növeli. Gyakran használt parabének helyett tartósítószerként phenoxyethanollal kombinálva.

A propolisz egy ragacsos, gyantás anyag, amit a méhek a kaptár védelmére gyűjtenek a  baktériumok ellen. A propolisznak  a bőrön is baktériumellenes és gyulladáscsökkentő hatása van.

A pantoténsavnak  (B5 vitamin) kémiai szerkezetét tekintve az alkoholhoz hasonló formája,  B5 provitamin (a szervezet képes B5 vitaminná alakítani).  A kozmetikai iparban vízmegkötő (humectant), pőrpuhító (emollient) és nyugtató összetevőként használatos.  Allantionnal keverve enyhe égési sérülésre, nap által okozott leégés kezelésére is használják.

Más néven sulisobenzone. Kémiai fényvédő, mely az UVB- és rövid UVA-sugarak (290-360 nm hullámhosszú) ellen véd. Magas stabilitású összetevő, amely véd más összetevőket is az UV-sugárzás okozta károktól. A sulisobenzone viszonylag gyenge fényvédő, önmagában nem véd eléggé, így leginkább csak a többi összetevőt védő segédanyagként használt. Az összetevővel kapcsolatban felmerült a a gyanú, hogy elősegíti a bőrben a káros szabad gyökök képződését. További információ a smartskincare-en. 

Magyar neve kálium hidroxid. A kozmetikumokban főként  a pH beállítására (lúgosításra) használják. (pl. citromsav mellett, savasságának ellensúlyozására)

Ricinusolajból előállított felületaktív anyag és emulgeálószer.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Sűrítő anyag, amit elsősorban gélszerű állag előállításához használnak

A nátrium-foszfát (más néven trinátrium-foszfát vagy trisó) a foszforsav nátriummal alkotott sója. Fehér, kristályos anyag. A cosmeticsinfo adatbázisa szerint hatásos tisztítószer. Felhasználása széleskörű, kozmetikumok összetevőjeként funkciója sokrétű. Kelátképző hatóanyag, ezáltal megakadályozza a termékek romlását; pH szabályzóként-, de akár mint bőrpuhító anyag is belekerülhet a termékekbe. Az összetevővel leggyakrabban fogkrémekben találkozhatunk.

Sok adalékanyag és enzim is jól oldódik benne. A többi glikolhoz hasonlóan vízmegkötő, hidratáló anyagként használt a kozmetikai iparban - a beautybreains szerint a hidratáló hatása a glicerinéhez hasonló. Segít megőrizni a krém állagát (hogy a krém ne olvadjon meg nagy melegben, illetve ne fagyjon meg nagy hidegben) valamint segíti a többi összetevő beszívódását. Az összetevővel kapcsolatban felmerült, hogy az arra hajlamosaknál allergiás, ekcémás tüneteket (kontakt dermatitist) válthat ki. 

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.