Gerovital Izzadásgátló Dezodor H3

A bután igen gyúlékony, színtelen, könnyen cseppfolyósítható gáz. A kozmetikai iparban segédanyagként használják sprékben a többi anyag "kinyomásához" (propellant).

Szintetikus hajtógáz. A Wikipédia információi alapján mióta felmerült a freonok ózonkárosító hatása, egyre inkább ezzel az anyaggal helyettesítik az aeroszolok hajtógázaiban.  Az összetevővel elsősorban spray kiszerelésű termékekben találkozhatunk.

A propán a három szénatomos parraffin, összegképlete C3H8. Szobahőmérsékleten  gázhalmazállapotú, de butángázzal keverve, palackba zárva már viszonylag kis nyomáson is cseppfolyósítható. A nyomás csökkentésével (pl egy szelep kinyitásával) a gáz ismét szabaddá válhat. A kozmetikában főként hajtógázként használják ezt az anyagot, aerozolok készítésekor.

A dezodorokban egyik leggyakrabban használt alumínium só, melyet verejtékcsökkentő, pórusösszehúzó tulajdonsága miatt használnak.

Némileg vitatott az, hogy milyen egészségügyi hatása van az alumínium származékoknak a dezodorokban. A Wikipédia szócikk több hivatkozást is hoz, mely az alumínium tartalmú dezodorok hosszú távú használatát összefüggésbe hozza az Alzheimer kórral. Szintén több tanulmányra hivatkozik, melyek szerint az alumínium sók növelik a mellrák kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor Paula Begoun egy olyan tanulmányra hivatkozik, mely 800 mellrákos és 800 egészséges nőt vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy nincs összefüggés az aluminum chlorohydrate és a mellrák között.

Folyékony állagú, könnyen kenhető szilikon. A bőrre és a hajra kenve selymes, csúszós érzetet ad. Folyékony, vízszerű állaga miatt gyakran használják  sűrűbb, nehezen kenhető szilikonokkal (pl. dimethicone) együtt. Gyakori összetevő arc- és hajápoló termékekben.

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Bőrpuhító (emollient) és sűrítő anyag. Antimikróbiális hatása is van, így tartósítszerként is használt, különosen az UV szűrőt tartalmazó termékekben.  Selymes érzetet hagy maga után a bőrön.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

Hosszú láncú zsíralkohol. Emulgeálószerként, bőrpuhító (emollient), sűrítő anyagként használatos. Sima, csúszós érzetet hagy maga után a bőrön.

Kókuszolaj származék. Bőrpuhító (emollient), bőrkondícionáló és sűrítő hatású. Nem zsíros, könnyen kenhető, gyorsan a bőrbe szívódó anyag.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

A CosIng besorolás szerint felületaktív anyag és emulgeálószer.

A citromsav észtere, melyet E1505 néven az élelmiszerekben is megtalálunk. Arckrémekben talán némi antioxidáns tulajdonsága van, továbbá oldószer és maszkoló (a nem szükséges anyagokat semlegesítő, elnyomó) segédanyag. Álltólag hatásos izzadás ellen is, így dezodorok gyakori összetevője.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Az E-vitamin egyik formája, mely a tiszta E-vitamin és az ecetsav észtere. A tocopheryl acetate hasonló tulajdonságokat mutat a tiszta E-vitaminhoz, azonban egy kicsit kevésbé jó a felszívódása a bőrbe és a fotoprotektív hatása is kevésbé bizonyított. Viszont hosszabb a szavatossági ideje a boltok polcain (shelf life), ami miatt ez a leggyakrabban használt formája az E-vitaminnak.

A tiszta E vitaminról többet itt olvashatsz.

Források:  Leslie Baumann: Cosmetic Dermatology

Elsősorban illatanyag-adalék, másodsorban a UV szűrő összetevő. Színtelen vagy enyhén rózsaszínes, szagtalan, vízben enyhén oldódó vegyület. Potenciális bőrirritáló anyag. Leggyakrabban parfümökben találkozhatunk az összetevővel.

 Citromfűből kivont illatosító anyag.

Mesterséges illatanyag. Más néven Lilial néven ismerhetjük az összetevők listjáról. Potenciális bőrirritáló, allergiát, bőrgyulladást okozhat. Az összetevő parfümök gyakori alkotóeleme.

Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene) ). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. A bőrön alkalmazva allergiát (contact dermatitis) okozhat az arra hajlamosaknál, így jobb kerülni, csaknem az összetevőlista utolsó helyeinek egyikén áll.

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt. 

Mesterséges illatanyag. Potenciális allergén, mely az ekcémás betegek 2-3%-nál okoz allergiás reakciókat.