Mixa Cold Cream Hidratáló Száraz és Érzékeny Bőrre

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Szénhidrogének komplex keveréke, magyar néven vazelin. Mivel kőolaj származék, hírneve nem túl jó, de ennek nem igazán van tudományos alapja. Dr. Leslie Baumann Cosmetic Dermatology című könyvében (273o) azt írja, hogy sokak szerint a petrolatum a ma ismert egyik legjobb hidratáló összetevő. Elzáró (occlusive) hatása igen erős, emaitt a tudományos kutatásokban gyakran szolgál viszonyítási alapnak. Nem komedogén, az allergiás reakciók pedig nagyon ritkák rá.  Paula Begoun gyulladáscsökkentő és bőrregeneráló hatásról is ír.  Állaga önmagában meglehetősen zsíros, olajos érzetet kelt a bőrön, így elsősorban a száraz bőrre kiváló összetevő.

Ásványi olaj. Színtelen, tiszta folyadék, melyet a petróleumból vonnak ki (vagyis inkább a petróleumból gázolaj gyártás folyamatának mellékterméke). Rossz hírneve ellenére Paula Begoun szerint a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj a valaha talált legbiztonságosabb, legkevésbé irritáló hidratáló anyag. Ezenkívül hatásos sebgyógyító is. Az ásványi olajnak azonban némi pórus eltömítő hatása is van, így kombinált és zsíros bőrűeknek jobb kerülni.  Dr. Rózsa Sándor a Testápoló Kislexikonban az ásványi olajat  a nem ajánlott összetevők közé sorolja, mert szerinte "megmarad a bőr felszínén, nem szívódik föl, akadályozza a bőr lélegzését". A híres amerikai bőrgyógyász, dr Leslie Baumann Cosmetic Dermatology című könyvében viszont Paula Begounhoz hasonlóan azt írja, hogy a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj egy kiváló és biztonságos hidratáló összetevő. 

Más néven GMS. Színtelen, szagtalan, édes ízű nedvszívó por, a sztearin sav glicerin észtere. Pálmaolajban, szójaolajban, különféle zöldségekben és az emberi szervezetben is megtalálható zsírsav. A kozmetikumokban bőrpuhító (emollient) és emulgeálószerként használt. Állítólag védi a bőrt a káros szabadgyökök ellen is. Részletesebb információ a truthinagingen.

Zsíralkohol, melyet bőrpuhító (emollient), emulgeáló, sűrítő és hordozó anyagként használnak.  Kivonható a kókuszolajból vagy előállítható mesterségesen is.

Felületaktív (surfactant) anyag és emulgeálószer. Részletesebb info: http://truthinaging.com/ingredients/peg-40-stearate

Méhviasz. A kozmetikumokban sűrítő, bőrpuhító (emollient) anyagként használatos.

A méhviasz a mézet termelő méhek váladéka, melyből a méhek a kaptárban felépítik a hatszögletű sejtek sokaságát, a lépet. A méhviasz kiválasztásakor még átlátszó; mélysárga színét később a pollenek ill. a propolisz adja meg. Kozmetikai célokra gyakran kifehérített méhviaszt használnak (Cera alba), melyre már a természetes méhviasz kellemes illata sem jellemző. A méhviasz kinyerésére és szennyeződésektől való megtisztítására többféle módszert is alkalmaznak, pl. a forró vizes kiolvasztást. A méhviaszt a kozmetikai készítményekben elsősorban konzisztencianövelőként ill. gyenge emulgeáló tulajdonsága miatt alkalmazzák.

Konzisztencianövelő hatását elsősorban Lysolecitinnel készülő emulziókban használhatjuk ki, ahol úgy teszi sűrűbbé a krémeket, hogy csak egy könnyű, védő filmréteget képez a bőrön. Klasszikus emulgátorokkal együtt nem érdemes alkalmazni, mert az így készült krém viaszos bevonatot képez a bőrön. Szilárd ajakápolóknál, masszázstömböknél magas olvadáspontja (60-65-oC) lehetővé teszi, hogy a vele készülő termékek még nyáron se olvadjanak szét.

Fő összetevői: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.

Fehér, kristályos, wax-szerű anyag, melyet  bőrpuhító (emollient) anyagként használnak a kozmetikumokban.

Tartósítószer.

Citromsav, melyet elsősorban a krémek pH-értékének a szabályozására használnak (hogy ne legynek túl lúgosak). Természetes tartósítószer is egyben. Az élelmiszeriparban is használt ízesítőként (savanykás ízű).

A többi zsíralkoholhoz hasonlóan elsősorban bőrpuhító (emollient), másodsorban emulgeáló, sűrűség szabályozó, habosító.

Zsíralkohol, melyet bőrpuhító (emollient), emulgeáló, stabilizáló és sűrűség szabályozó anyagként használnak. A stearyl alkoholnak a kis molekulasúlyú alkoholokkal ellentétben nincs szárító hatása a bőrre, hanem kifejezetten hidratáló hatású.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.