Diptyque Paris Eau Capitale EDP

Na végre valami!Az illatjegyek alapján most nem csalt a megérzésem, ez az a szép rózsa, és ez az a földes pacsuli, amiért odáig vagyok, és itt az arányok is nagyon jól el vannak találva. Erről a rózsa-pacsuli párosításról villan be nekem mindig ez a kép: mélybordó bársony kerevet, méregzöld selyemtapéta előtt. Aki telt, buja, csábító, édeskés illatot vár, csalódni fog, ez egy komoly és letisztult kompozíció. A rózsa itt nem sziruposan édes, hanem épp csak annyira, amennyire szükséges, de alapvetően tiszta és bársonyos. Ez a típus a kedvencem, de sajnos sok rózsás parfümben az emészthetetlenségig túl van tolva, itt meseszép. Már a kezdete is érdekes: egyszerre virágos, szinte virágbolti üde, kb. MFK À la Rose bergamottos rózsája, és egyszerre mély és titokzatos a hangulata a pacsulinak köszönhetően. Egy darabig engem nagyon emlékeztet valamelyik Montale-rózsára (Deep Roses vagy inkább Rose Night), persze itt orrbavágó szintetikusságnak nyoma sincs. Aztán ahogy az idő telik, a pacsuli elhalványodik, egyre jobban kinyílik a rózsa, de még mindig nem uralkodik. Krémesedik, lágyul, tisztul a kép, ha a színeknél maradok, kicsit kifehéredik az egész. Itt valahol lassan elkezd a Portrait of a Lady-re hasonlítani, legalább is a karaktere, mert itt nincs tömjén, ami abban azt a szárazabb alapot adja. Más úton, de a végére majdnem ugyanoda jut a két illat. A Portrait of a Lady viszont halálkomoly, méltóságteljes "alkotás", a maga nemében nehéz illat az elejétől a végéig, és nem is mindenkinek adja meg magát. Az Eau Capitale csak az első felében komoly, de akkor sem szigorú, pláne nem távolságtartó. Akinek a Portrait of a Lady tetszett, de beletörött a bicskája, érdemes próbát tennie ezzel. Az tény, hogy sok újdonságot nem ad, rózsa-pacsuli illat ő is, de milyen! Kiváló minőségű, ideális hatósugarú, sose unalmas, szép fázisai vannak, harmonikus, egyszerre elegáns és kellemes viselet, nem is sorolom tovább, úgy szép, ahogy van.