Még egyetemista voltam,amikor megjelent, és még egyetemista, amikor összespóroltam- inkább kuporgattam- rá, ilyenre csak a Feminite du Bois iránti rajongásom vitt rá :)Holnap szülinapom lesz, ilyenkor összegzem, meg készülök is, még a régi kiadásúból, a féltve őrzöttből fújtam, még mindig bódítóan szép. Azt hiszem, ez az illat, ahol a rózsa teljesen alapillat lett számomra, és ahol belebolondultam a szegfűbe. A szerecsendió a szegfűvel olyan szívszaggatóan szép duót alkot, hogy minden más alkotóelem nélkül is ámulat. Borsosan indít, erőteljes orientális illatkavalkáddal- és én annak nem vagyok rajongója-, de olyan szépen simul egymásba és lágyul, körbeölel. Édessége nincs, száraz és fás, közben puha, de tartást adó, olyan életösszegző illat, veszteségekkel, tudomásul vétellel, továbblépéssel, elfogadással, örömökkel együtt. Hosszan tart- megtart-, kifejezetten kedveli a hideget, nagy átalakulásai nincsenek. Elegáns, mértéktartó, de pazar illat, bődületes tartással. Azt le sem írom, hogy valaha bárhol elérhető csoda volt, és bár..Kifejezetten híve vagyok az eleganciának, a történetmesélős illatoknak, pláne, ha találkoznak. Nem véletlenül egy parfümtörténeti mérföldkő, igazi klasszikus, a mai napig időtálló, modern és szép.