Solcare Sunscreen Spray SPF50+

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Kémiai fényvédő, mely az UVB- és rövid UVA-sugarak (290-350 nm hullámhosszú) ellen nyújt védelmet. Napfényvédő képessége viszonylag gyenge, önmagában használva nem nyújt kellő védelmet. Viszont nagy stabilitású összetevő, mely megvédi a többi fényvédőt az UV-sugárzás okozta károktól. (Sok fényvédő az UV-sugarak hatására lebomlik, és nem véd többet a fénytől.) Az octocylene viszonylag könnyen beszívódik a bőrbe, és felmerült a gyanú, hogy ott elősegíti a káros szabad gyökök keletkezését. Egy 2010-es kutatás szerint egyre gyakoribb, hogy az octocrylene fény hatására előjövő kontakt dermatitiszt (bőrgyulladást) vált ki különösen gyerekekben és kétoprofénre allergiás felnőttekben. Az összetevő használatát Palau-ban betiltották a korallokat károsító hatása miatt. Részletesebb információ a smartskincare-en.

Más néven octyl salicylate vagy octisalate. Kémiai fényvédő, mely az UVB-sugarak (295-315 nm hullámhosszú) ellen nyújt védelmet. Fény hatására némileg veszít fényvédő képességéből. Önmagában használva nem nyújt elégséges védelmet, ezért egyéb fényvédőkkel szokták kombinálni.

A HMS az FDA által jóváhagyott, nemzetközileg használt fényvédő összetevő, mely elsősorban az UVB sugarak (295-315 nm) ellen védi a bőrt. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint bőrkondícionáló hatása is van, és UV absorber, vagyis magát a terméket is óvja az UV sugárzástól. Jelenléte a termékekben maxium 15%-os koncentrációban engedélyezett.  Paula Begon szerint nincs érzékenyítő vagy toxikus hatása a bőrre. Az összetevővel leggyakrabban SPF30-as vagy annál magasabb faktorszámú napvédő termékekben találkozhatunk.

Egyszerűbb néven avobenzone. Kémiai fényvédő, mely az UVA-sugarak (310-400 nm) ellen nyújt védelmet. Az avobenzone stabilitása nem túl nagy, fény hatására lebomlik. Fotostabilizátorok (mint pl. Octocrylene vagy Butyloctyl Salicylate) lassítják az avobenzone lebomlását. Részletesebb információ a smartskincare-en.

Más néven Iscotrizinol vagy Uvasorb HEB. Kémiai fényvédő, mely főként az UVB (310 nm hullámhosszú) sugarak valamint némiképp az UVA sugarak ellen is véd. Egyike a legstabilabb fényvédő hatású összetevőknek: a felkenést követő 25 óra elteltével a hatásossága csupán 10%-al csökken. 

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Egyszerűbb néven ensulizole. Kémiai fényvédő, mely főként az UVB (290-340 nm hullámhosszú) sugarak ellen véd. Só formája vízben oldódó és leginkább könnyű, nem zsíros készítményekben használják fényvédőként. Az ensulizole viszonylag stabil fényvédőnek tűnik, ami UV fény hatására nem sokat veszít védőképességéből. Részletes info itt.

Kis mennyiségben sürítő, átlátszatlanná tevő segédanyag, nagyobb mennyiségben pedig fizikai fényvédő.  A titanium dioxide mind az UVA mind az UVB sugarak ellen védelmet nyújt. Megfelelő védelmet biztosít a 290-350 nm hullámhosszú UV sugarak ellen, míg némi, de nem elégséges védelmet biztosít a 350-400 nm hullámhosszú sugarak ellen. Az egyik legsatbilabb és legbiztonásgosabb fényvédő összetevő. Kis hátránya, hogy "kozmetikailag" nem kellően elegáns, és hajlamos fehéres réteget hagyni a bőrön, amit nanomérte használatával lehet nagyban javítani. Lásd még Titanium Dioxid (Nano).  (forrás)

Bőrpuhító (emollient) és sűrítő anyag. Antimikróbiális hatása is van, így tartósítszerként is használt, különosen az UV szűrőt tartalmazó termékekben.  Selymes érzetet hagy maga után a bőrön.

Sok adalékanyag és enzim is jól oldódik benne. A többi glikolhoz hasonlóan vízmegkötő, hidratáló anyagként használt a kozmetikai iparban - a beautybreains szerint a hidratáló hatása a glicerinéhez hasonló. Segít megőrizni a krém állagát (hogy a krém ne olvadjon meg nagy melegben, illetve ne fagyjon meg nagy hidegben) valamint segíti a többi összetevő beszívódását. Az összetevővel kapcsolatban felmerült, hogy az arra hajlamosaknál allergiás, ekcémás tüneteket (kontakt dermatitist) válthat ki. 

Felületaktív anyag (surfactant),  emulgeálószer, tisztítószer.

A CosIng besorolása szerint sűrűság szabályozó, kötőanyag és felületi réteg képző összetevő. Nagy molekula mérete miatt nem szívódik be a bőrbe. Leggyakrabban szájfényekben és ajakápolókban találkozhatunk vele.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Pálmaolajból előállított glyceryl észter. Bőrpuhító (emollient), emulgeáló és sűrűség szabályozó anyag.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

Szilícium dioxid. Agyagban, homokkőben, gránitban megtalálható ásvány, az üveg egyik fő összetevője. A kozmetikai iparban főként a ”felszívó” (absorbent) tulajdonságáért használják, képes ugyanis az izzadságot és az olajat felszívni a bőrről. Sűrítő anyagként is használatos.

Aloe vera növény leveléből származó lé. Vízmegkötő, gyulladáscsökkentő, antioxidáns és antibakteriális hatása van. Bár az aloe vera egyre nagyobb divat mostanában, Paula Begoun szerint tudományos kutatások nem igazolják, hogy hatékonyabb lenne a többi, hasonló tulajdonságokkal rendelkező összetevőnél (mint pl. a C-vitamin vagy a zöld tea).

Cellulózból (legfontosabb növényi rost) származó töltőanyag. A CosIng besorolása szerint csomósodás elleni, emulzió stabilizáló, átlátszatlanná tevő és sűrűség szabályozó segédanyag is.

Nátrium hidroxid (marólúg, lúgkő). Vízben oldva erősen lúgos oldatot képez. A kozmetikai iparban kis mennyiségben arra használják, hogy szabályozzák vele a krémek ph értékét (bizonyos hatóanyagok csak bizonyos ph tartományban aktívak, ilyenek pl. az AHA és BHA). Nagyobb mennyiségben bőr irritáló.

Az E-vitamin egyik formája, mely a tiszta E-vitamin és az ecetsav észtere. A tocopheryl acetate hasonló tulajdonságokat mutat a tiszta E-vitaminhoz, azonban egy kicsit kevésbé jó a felszívódása a bőrbe és a fotoprotektív hatása is kevésbé bizonyított. Viszont hosszabb a szavatossági ideje a boltok polcain (shelf life), ami miatt ez a leggyakrabban használt formája az E-vitaminnak.

A tiszta E vitaminról többet itt olvashatsz.

Források:  Leslie Baumann: Cosmetic Dermatology

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt. 

Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene) ). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. A bőrön alkalmazva allergiát (contact dermatitis) okozhat az arra hajlamosaknál, így jobb kerülni, csaknem az összetevőlista utolsó helyeinek egyikén áll.

Kettő aminosavból álló dipeptid, melynek anti-glikációs, antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonsága is van. A carnosine az emberi szövetekben is nagy mennyiségben megtalálható. Részletes információ a Wikipedián.

Cellulózból (legfőbb növényi rost) előállított természetes összetevő, melyet elsősorban sűrítőanyagként használnak. Ezenkívül még felületi hártya képző, emulzió stabilizáló és maszkoló (kellemetlen illat, íz semlegesítése) funkciója is van.

Az EDTA az ethylenediaminetetraacetic acid(etilén-diamin-tetraecetsav) rövidítése. Stabilizáló és segédanyagként használatos a kozmetikumokban, mely elősegíti, hogy a krém megőrizze állagát, illatát (enélkül az összetevők hajlamosak a víz ásványi anyagaival reakcióba lépni, nem kívánt változásokat okozva ezzel a krémben).

 Citromfűből kivont illatosító anyag.

Szilárd, sárgás anyag, aminek  antioxidáns és antibakteriális hatása is van.  A gyakorlatban tartósítószerként használt más tartósítószerekkel kombinálva (forrás). 

Mesterséges illatanyag. Más néven Lilial néven ismerhetjük az összetevők listjáról. Potenciális bőrirritáló, allergiát, bőrgyulladást okozhat. Az összetevő parfümök gyakori alkotóeleme.

Brillantkék FCF. Szintetikus kék színezék élelmiszer színezék, kőszénkátrányból szintetikus úton állítják elő. Nagyon jól oldódik vízben.

Közönséges nevén só. A kozmetikai iparban a sót térfogatnövelő, maszkoló (a nem kívánt anyagok semlegesítése), sűrűség szabályozó segédanyagként használják.

Térfogatnövelő és sűrűség szabályozó segédanyagként használt a krémekben. A mindennapi életben azonban leggyakrabban nem a kozmetikumokban, hanem a mosóporokban találkozhatunk a sodium sulfate-tal, ahol térfogat kitöltő anyagként használt.