Essence 24Ever Ink Liner

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Oldószer. Segédanyag, mely segíti az aktív hatóanyagok (pl. szalicilsav) felszívódását

Szintetikus polimer. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint gél- és filmképző összetevő, vagyis csökkenti a kozmetikumok átlátszóságát és áttetszőségét.

A cellulóz egy összetett szénhidrát. A cellulóz a földön előforduló leggyakoribb szerves anyag, mert a növények vázanyagának nagy része cellulóz (a fa 40%-a, a gyapot 50%-a, a len és a kender 80%-a). A vatta és a papír szinte 100%-ban cellulózmolekulákból áll. A CosIng besorolása szerint az összetevő kozmetikumokban használva felszívó, emulzió stabilizáló, átlátszatlanná tevő és sűrűség szabályozó segédanyag.

Ricinusolajból előállított felületaktív anyag és emulgeálószer.

Habképző felületaktív anyag. Kiváló emulgeátor. Sokszor alkalmazzák samponokban, mert használata után hajunk puhább, és könnyebben fésülhető lesz. Ez a  kókuszvaj és a szőlőcukor reakciójával keletkező vegyület egy cukortenzid: olyan emulgeátor, amely a vizes fázisokban cukorrészével, az olajos cseppecskékben pedig zsírsavfarkincójával oldódik. Az ilyen anyagok kíméletesek a bőrhöz és a hajhoz, emiatt babáknak gyártott termékekben is alkalmazhatók. Részletesebb információ a truthinagingen.

Poloxamer 407 egy hidrofil , nem ionos felületaktív anyag. A kozmetikában emulgeálásra használják (vagyis a vizes és az olajos összetevők elkeverésére). Kevés információ található róla a neten. A wikipedián főként emulgeáló hatásáról és orvosi alkalmazásairól beszélnek.

Vízmegkötő, bőrjavító (skin conditioning agent) anyag. Kivonható növényekből, de előállítható mesterségesen is. Gyakran használják együtt tartósító összetevőkkel (mint pl. phenoxyethanol), mivel növeli azok antimikrobiális (mikroorganizmusok ( gombák, baktériumok) növekedését gátló)  hatását.

A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint tisztító, habképző hatású összetevő és felületaktív anyag (segíti a kozmetikumok egyenletes eloszlathatóságát).  

Kókuszból előállított tisztítószer, felületaktív anyag. Bár a hírneve nem túl jó, Paula Begoun szerint egyáltalán nem igaz az, hogy az SLS az egészségre veszélyes vagy rákkeltő. Ami viszont igaz, hogy bőrirritáló (annyira, hogy jellemzően SLS-t használnak a kozmetológiai kutatásokban a bőrirritáció kiváltására, hogy pl. különböző gyulladáscsökkentők hatását teszteljék aztán), ezért hacsak nem az összetevő lista utolsó helyeinek egyikén szerepel jobb kerülni. Az SLS-t tartalmazó tisztítók általában túlságosan is tisztítanak és megbontják a bőr természetes védőrétegét (natural skin barrier). Részletes információ a futuredermen. 

Butylated hydroxytoluene (butil-hidroxi-toluol). Erős mesterséges antioxidáns, mely a kozmetikumokban leginkább tartósítószerként használt. A BHT-t nem csak kozmetikumokban, hanem élelmiszerekben is használják tartósítószerként, mert meggátolja az élelmiszerek színének, szagának és állagának megváltozását. A BHT kettős természete miatt (egyes rákfajták kialakulását gátolja, míg más rákfajták kialakulását elősegíti) számos országban betiltották (Japán (1958), Románia, Svédország, Ausztrália), viszont Paula Begoun szerint a kozmetikai termékekben csak 0,01-0,1% közötti koncentrációban használják, ami nem akkora mennysiég, mely képes a bőrön keresztül felszívódva a véráramba jutni vagy növelni a rák kockázatát.

Citromsav, melyet elsősorban a krémek pH-értékének a szabályozására használnak (hogy ne legynek túl lúgosak). Természetes tartósítószer is egyben. Az élelmiszeriparban is használt ízesítőként (savanykás ízű).

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Élelmiszerekben (E202) és kozmetikumokban egyaránt használt tartósítószer. Önmagában viszonylag gyenge a baktériumok elleni hatása, így szinte mindig más tartósítószerekkel kombinálva (pl. Sodium Benzoate) használják.

A benzoesav nátrium sója, melyet tartósítószerként használnak. Főleg gombák ellen hat. Önmagában viszonylag gyenge a baktériumok elleni hatása, így szinte mindig más tartósítószerekkel kombinálva (pl. Potassium Sorbate) használják.

Természetes eredetű só, mely antimikrobiális tulajdonságai miatt tartósítószerként használt összetevő. Képes megakadályozni a mikroorganizmusok növekedését és szaporodását, így védi a kozmetikumokat a megromlástól. Már nagyon alacsony (akár 0,6%-os) koncentrációban is leállítja a baktériumok és gombák szaporodását, bár nem feltétlenül pusztítja el a már kifejlett mikrobákat.