Garnier Mineral Protection 6 Floral Fresh Golyós Dezodor

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

A dezodorokban egyik leggyakrabban használt alumínium só, melyet verejtékcsökkentő, pórusösszehúzó tulajdonsága miatt használnak.

Némileg vitatott az, hogy milyen egészségügyi hatása van az alumínium származékoknak a dezodorokban. A Wikipédia szócikk több hivatkozást is hoz, mely az alumínium tartalmú dezodorok hosszú távú használatát összefüggésbe hozza az Alzheimer kórral. Szintén több tanulmányra hivatkozik, melyek szerint az alumínium sók növelik a mellrák kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor Paula Begoun egy olyan tanulmányra hivatkozik, mely 800 mellrákos és 800 egészséges nőt vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy nincs összefüggés az aluminum chlorohydrate és a mellrák között.

Cetyl és stearyl zsíralkoholok keveréke. Zsíralkohol, melyet emulgeálószerként, bőrpuhító (emollient) és sűrítőanyagként (konzisztencia növelő) használnak a kozmetikumokban. A zsíralkoholoknak ellentétben a „normális” alkoholokkal (pl. ethylalcohol) nincs szarító és irritáló hatása a bőrre.

Lásd Ceteareth 10.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Oldószerként, bőrjavító anyagként (skin conditioning) használt, selymes érzetű glikolféle.

A perlit viszonylag magas víztartalmú, természetes körülmények között is előforduló vulkanikus üveg kőzet, mely a kozmetikumokban elsősorban felszívó hatása miatt használják. Selymes tapintást és púderes érzetet kölcsönöz a bőrnek.

Trópusi és szubtrópusi helyeken honos moringa oleifera növény magjának a kivonata. A növény csaknem minden részének számos gyógyászati haszna van.  A magból készült kivonat Purisoft márkanéven ismert, amely a moringa magból kivont peptideket jelenti. Az összetevőnek két fő hatása van a bőrre: növeli a tisztítók hatását (arctisztítókban használva) és védi a bőrt a külső környezeti károktól, például a cigarettafüsttől (arcápolókban használva).

Ph értéket szabályozó és maszkoló (a nem kívánt anyagokat, illatokat semlegesítő) segédanyag.

Citromsav, melyet elsősorban a krémek pH-értékének a szabályozására használnak (hogy ne legynek túl lúgosak). Természetes tartósítószer is egyben. Az élelmiszeriparban is használt ízesítőként (savanykás ízű).

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.