Milani Constellation Krémes Szemhéjtus

Mesterséges olaj, amit bőrpuhító (emollient), sűrítő, és sikosító (a krémet könnyebben kenhetővé tevő) anyagént használnak. A zsíros bőrűeknek és pattanásokra hajlamosaknak érdemes kerülni, mert komedogén (pattanásokat okozó) és pórus elzáró összetevőnek számít. További információ a truthinagingen.

Színtelen, szagtalan, krémes, sűrű állagú bőrpuhító anyag (emollient) és oldószer. Magas tisztaságú isoparaffinok keveréke, ami nem zsíros, selymes érzetet hagy maga után a bőrön. Sűrűbb állagú krémek, alapozók gyakori összetevője.

Boroszilikát üveg, amely a kozmetikai és testápolási termékekben pehely formában kerül felhasználásra. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint térfogatcsökkentő segédanyagként használatos összetevő. A Cosmeticsinfo információi szerint a legtöbb boroszilikát vegyülethez hasonlóan kémiailag nem reaktív anyag, vízben rosszul oldódik. Az összetevővel leggyakrabban sminktermékekben és körömlakkokban találkozhatunk.

Műanyag féle, melynek számos funkciója van a kozmetikumokban. Leggyakrabban fizikai bőrradírokban használt dörzsölő anyagként. Szintén gyakran használt felületi hártyaképző (film forming), sűrűség szabályozó és stabilizáló anyagként. Paula Begoun szerint rossz hírneve ellenére nem mérgező anyag a polyethylene és a kozmetikai iparban felhasznált mennyiségben a környezetre sem súlyosan káros.

Emulzió stabilizáló, sűrűség szabályozó segédanyag

Szénhidrogén, mely elsősorban oldószerként használt a kozmetikumokban. Az isododecane javítja  a krémek kenhetőségét, könnyed érzete van a bőrön. Mint minden szénhidrogénnek van némi elzáró (occlusive) hatása, melynek révén megakadályozza a vízveszteséget a bőr felső rétegéből (transepidermal water loss).

Oldószerként és sűrűség szabályozó anyagként használt szerves vegyület.

Méhviasz. A kozmetikumokban sűrítő, bőrpuhító (emollient) anyagként használatos.

A méhviasz a mézet termelő méhek váladéka, melyből a méhek a kaptárban felépítik a hatszögletű sejtek sokaságát, a lépet. A méhviasz kiválasztásakor még átlátszó; mélysárga színét később a pollenek ill. a propolisz adja meg. Kozmetikai célokra gyakran kifehérített méhviaszt használnak (Cera alba), melyre már a természetes méhviasz kellemes illata sem jellemző. A méhviasz kinyerésére és szennyeződésektől való megtisztítására többféle módszert is alkalmaznak, pl. a forró vizes kiolvasztást. A méhviaszt a kozmetikai készítményekben elsősorban konzisztencianövelőként ill. gyenge emulgeáló tulajdonsága miatt alkalmazzák.

Konzisztencianövelő hatását elsősorban Lysolecitinnel készülő emulziókban használhatjuk ki, ahol úgy teszi sűrűbbé a krémeket, hogy csak egy könnyű, védő filmréteget képez a bőrön. Klasszikus emulgátorokkal együtt nem érdemes alkalmazni, mert az így készült krém viaszos bevonatot képez a bőrön. Szilárd ajakápolóknál, masszázstömböknél magas olvadáspontja (60-65-oC) lehetővé teszi, hogy a vele készülő termékek még nyáron se olvadjanak szét.

Fő összetevői: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.

Brazil viasz, vagy pálmaviasz, melyet egy Brazíliában élő pálma leveléből állítanak elő. Nagyon sűrű emollient anyag, amely csillogó felületet hagy maga után, így a kozmetikai iparban leginkább csak szájfényekben, szőlőzsírokban és egyéb smink termékekben használják.

Szilícium dioxid. Agyagban, homokkőben, gránitban megtalálható ásvány, az üveg egyik fő összetevője. A kozmetikai iparban főként a ”felszívó” (absorbent) tulajdonságáért használják, képes ugyanis az izzadságot és az olajat felszívni a bőrről. Sűrítő anyagként is használatos.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Vízmegkötő, bőrjavító (skin conditioning agent) anyag. Kivonható növényekből, de előállítható mesterségesen is. Gyakran használják együtt tartósító összetevőkkel (mint pl. phenoxyethanol), mivel növeli azok antimikrobiális (mikroorganizmusok ( gombák, baktériumok) növekedését gátló)  hatását.

Teljesen vízoldható, színtelen és szagtalan folyadék, melyet a kozmetikunokban elsősorban oldószerként használnak. Az összetevő gyártója szerint nem hagy maga után ragacsos bőrérzetét, valamint Sorbitollal együtt rövid távon képes megnövelni a bőr hidratáltságát, valamint lezárja a sérült hajszálak kutikulátját, ezáltal javítja a haj fényét.

A CosIng besorolása szerint töltő- és sűrűség szabályozó anyag. Leggyakrabban sminkekben használják a micához hasonló tulajdonságai miatt. Állítólag a synthetic fluorphlogopite-ből gyártott pigmentek a micából gyártott természetes pigmentekhez képest több előnnyel is rendelkeznek: bár mindegyiket leginkább gyöngyházszerű, csillogó hatása miatt alkalmazzák a sminkekben a mesterséges pigmentmolekula mérete egységesebb és a belőle gyártott por természetes szennyező anyagoktól mentes. Ezen előnyöknek köszönhetően pedig a synthetic fluorphlogopite pigmentekkel többféle és jobb színhatás érhető el, mint a hagyományos mica pigmentekkel.

Csillámpala. A kozmetikai termékekben csillogó hatást keltő ásványi összetevő. A mineral makeupok gyakori összetevője.

Ón-oxid, vagy más néven ónkő. A természetben megtalálható ásvány. Színe a világossárgától a feketéig változhat. Kozmetikumokban radírozószerként és viszkozitásnövélőként (hogy kevésbé legyen folyékony a kozmetikum) használják.

A titanium-dioxid ici-pici, nano változata, ami fényvédő összetevőként használt a kozmetikumokban. A "normál méretű" titanium dioxid nehezen kenhető, fehéres réteget hagy a bőrön, amin sokat segít a nano méret. A kis méretben az összetevő fényvédő tulajdonsága nem változik, viszont a nano méret bőrbe szívódása felvet egészségügyi aggodalmakat Szerencsére a kutatások mai állása szerint a nanoméretű fényvédő összetevők sem szívódnak be a bőrbe, hanem a felszínen vagy a legfelső rétegben maradnak (még akkor is ha sérült, leégett bőrön nézik), így biztonságos összetevőnek számítanak. 

Vasból és oxigénből álló keverék, amelyeket a kozmetikumokban (piros, sárga és fekete) színezőanyagként használnak már az 1900-as évek óta. Bár a vas-oxidok természetesen fordulnak elő, a kozmetikumokban használt formák jellemzően szintetikusak annak érdekében, hogy elkerüljék a természetesen előforduló vasoxidokban található szennyeződéseket. 

Porosz vagy berlini kék színű szintetikus kozmetikai színezék. Leggyakrabban sminktermékekben és körömlakkokban találkozhatunk az összetevővel.