Nabla Le Film Noir Szempillaspirál

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Méhviasz. A kozmetikumokban sűrítő, bőrpuhító (emollient) anyagként használatos.

A méhviasz a mézet termelő méhek váladéka, melyből a méhek a kaptárban felépítik a hatszögletű sejtek sokaságát, a lépet. A méhviasz kiválasztásakor még átlátszó; mélysárga színét később a pollenek ill. a propolisz adja meg. Kozmetikai célokra gyakran kifehérített méhviaszt használnak (Cera alba), melyre már a természetes méhviasz kellemes illata sem jellemző. A méhviasz kinyerésére és szennyeződésektől való megtisztítására többféle módszert is alkalmaznak, pl. a forró vizes kiolvasztást. A méhviaszt a kozmetikai készítményekben elsősorban konzisztencianövelőként ill. gyenge emulgeáló tulajdonsága miatt alkalmazzák.

Konzisztencianövelő hatását elsősorban Lysolecitinnel készülő emulziókban használhatjuk ki, ahol úgy teszi sűrűbbé a krémeket, hogy csak egy könnyű, védő filmréteget képez a bőrön. Klasszikus emulgátorokkal együtt nem érdemes alkalmazni, mert az így készült krém viaszos bevonatot képez a bőrön. Szilárd ajakápolóknál, masszázstömböknél magas olvadáspontja (60-65-oC) lehetővé teszi, hogy a vele készülő termékek még nyáron se olvadjanak szét.

Fő összetevői: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.

Brazil viasz, vagy pálmaviasz, melyet egy Brazíliában élő pálma leveléből állítanak elő. Nagyon sűrű emollient anyag, amely csillogó felületet hagy maga után, így a kozmetikai iparban leginkább csak szájfényekben, szőlőzsírokban és egyéb smink termékekben használják.

Denaturalt alkohol, ami egy olyan etil-alkohol, melyhez adalékokat kevernek, hogy emberi fogyasztásra alkalmatlanná váljon, de eredeti céljára felhasználható maradjon. A kozmetikumokban oldószerként (segíti a vízben nem oldódó összetevők keveredését pl. olajok és fényvédők esetén), sűrűség szabályozóként (viszkozitás csökkentő), fertőtlenítőszerként, habzás csökkentőként (a kozmetikum rázásra se kezdjen el habozni) és tartósítószerként használatos, valamint segíti a hatóanyagok jobb bejutását a bőrbe (DE! sajnos nem csak a hasznos hatóanyagoknak segít utat törni a bőr alsóbb rétegei felé, hanem az olyan bőrre káros összetevőknek is mint az illatanyagok). A denaturalt alkohol egy kis molekulasúlyú alkohol, ami bizonyos nézetek szerint szárító, irritáló hatással lehet a bőrre és elősegíti a szabadgyökök keletkezését, különösen ha az INCI lista első helyeinek egyikén található, más nézetek szerint viszont legtöbb erre vonatkozó kutatás in vitro volt, vagyis petricsészében nevelgetett sejteken, vagy izolált bőrmintákon, az életszerű helyzetekhez képest kimondottan extrém körülmények között vizsgálták például az ethanol hatását a sejtekre (ilyen kutatási anyag például ez és ez is.)

Bövebben a kis molekulasúlyú alkoholokról itt olvashattok.

Felületaktív anyag (surfactant),  emulgeálószer, tisztítószer.

Viasz jellegű zsíralkohol, melyet bőrpuhító (emollient) anyagként használnak a kozmetikumokban.

Ricinusolaj. A kozmetikumokban bőrpuhító (emollient) anyagként használják. Enyhén ragadós érzetet hagy maga után a bőrön.

Más néven GMS. Színtelen, szagtalan, édes ízű nedvszívó por, a sztearin sav glicerin észtere. Pálmaolajban, szójaolajban, különféle zöldségekben és az emberi szervezetben is megtalálható zsírsav. A kozmetikumokban bőrpuhító (emollient) és emulgeálószerként használt. Állítólag védi a bőrt a káros szabadgyökök ellen is. Részletesebb információ a truthinagingen.

Bőrpuhító (emollient), emulzió stabilizáló és sűrítőanyagként használt zsíralkohol.

Szilícium dioxid. Agyagban, homokkőben, gránitban megtalálható ásvány, az üveg egyik fő összetevője. A kozmetikai iparban főként a ”felszívó” (absorbent) tulajdonságáért használják, képes ugyanis az izzadságot és az olajat felszívni a bőrről. Sűrítő anyagként is használatos.

Műanyag féle, melynek számos funkciója van a kozmetikumokban. Leggyakrabban fizikai bőrradírokban használt dörzsölő anyagként. Szintén gyakran használt felületi hártyaképző (film forming), sűrűség szabályozó és stabilizáló anyagként. Paula Begoun szerint rossz hírneve ellenére nem mérgező anyag a polyethylene és a kozmetikai iparban felhasznált mennyiségben a környezetre sem súlyosan káros.

A benzil-alkohol egy szerves vegyület, a legegyszerűbb aromás alkohol, mely bizonyos gyümölcsökben és teákban természetesen is megtalálható. Színtelen, kellemes, virágos illatú folyadék. Remek antibakteriális és gombaölő tulajdonságának köszönhetően a kozmetikumokban elsősorban tartósítószerként használt összetevő. Egyike annak a 26 illatanyagnak, melyet az Európai Biztosság potenciálisan allergénnek ítélt meg és melyet kötelező feltűntetni az összetevőlistán, ha bőrön maradó termékek esetén 0,001% feletti, lemosható készítményekben 0,01% feletti mennyiségben tartalmazza az adott kozmetikum (forrás). Jobb elkerülni, mivel kontakt allergiás reakciókat válthat ki. 

Emulgeálószer és felületaktívanyag.

Cellulózból származó zselésítő és sűrítő anyag. A CosIng besorolása szerint még felületi hártyaképző, emulzió stabilizáló és a krémet homogénné tevő segédanyag.

Szőlőcukor és („sima”) cukor erjesztésével előállított természetes eredetű, Ecocert által is jóváhagyott sűrítőanyag, mely segít abban, hogy a folyós termék sűrűbb, zselésebb állagúak legyenek.

Az E-vitamin egyik formája, mely a tiszta E-vitamin és az ecetsav észtere. A tocopheryl acetate hasonló tulajdonságokat mutat a tiszta E-vitaminhoz, azonban egy kicsit kevésbé jó a felszívódása a bőrbe és a fotoprotektív hatása is kevésbé bizonyított. Viszont hosszabb a szavatossági ideje a boltok polcain (shelf life), ami miatt ez a leggyakrabban használt formája az E-vitaminnak.

A tiszta E vitaminról többet itt olvashatsz.

Források:  Leslie Baumann: Cosmetic Dermatology

Nátrium hidroxid (marólúg, lúgkő). Vízben oldva erősen lúgos oldatot képez. A kozmetikai iparban kis mennyiségben arra használják, hogy szabályozzák vele a krémek ph értékét (bizonyos hatóanyagok csak bizonyos ph tartományban aktívak, ilyenek pl. az AHA és BHA). Nagyobb mennyiségben bőr irritáló.

Gomba és baktérium ellenes hatású tartósítószer, melyet 0.6%-os vagy az alatti koncentrációban használnak. 

Mesterséges kék, zöld, piros, lila és rózsaszín pigmentek. További infó itt.