Nivea Creme Soft Folyékony Szappan

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Kókuszból előállítható, tisztítókban, szappanokban és samponokban gyakran használt felületaktív anyag és emulgeálószer.  Az SLS-nél gyengédebb, de hatékony tisztító anyag. Bár nagy mennyiségben az SLES is irritáló (az SLS mar kisebb mennyiségben is az...), a kozmetikumokban található koncentrációban a használata biztonságosnak tartott.

Közepes erősségű felületaktív anyag és tisztítószer, ami samponok és kézmosószerek gyakori összetevője. Kozmetikumokban emulgeáló és sürítőanyagként használatos.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Vízben és alkoholban egyaránt oldódó, glicerinből és kókuszolajból előállított PEG vegyület. Elsősorban emulgeálószerként és felületaktív anyagként használt (surfactant) , de némi hidratáló, bőrpuhító tulajdonsága is van. Elsősorban lemosókban használt összetevő.

Glükóz és glicerin természetes reakciójából keletkező összetevő, mely a CosIng hivatalos funkció besorolása szerint segít a bőrben tartani a nedvességet, valamint bőrkondícionáló hatással is bír. E szerint a Beiersdrof (többek között a Nivea és az Eucerin) munkatársai által készített tanulmány szerint az összetevő ösztönző hatással van az emberi bőrsejtekben található Aquaporin 3 (AQP3) termelésre, melyek a bőrsejtek közti víz és glicerol szállításában játszanak szerepet, ezáltal erősíti a bőr természetes védekezési mechanizmusát és egyúttal segít a bőr hidratáltságának a megőrzésében is. Az összetevővel elsősorban Nivea és Eucerin termékekben találkozhatunk.

Közönséges nevén só. A kozmetikai iparban a sót térfogatnövelő, maszkoló (a nem kívánt anyagok semlegesítése), sűrűség szabályozó segédanyagként használják.

Leggyakrabban samponokban és lemosókban található emulgeálószer, emollient, átlátszatlanná tevő és sűrűség szabályozó segédanyag.

Citromsav, melyet elsősorban a krémek pH-értékének a szabályozására használnak (hogy ne legynek túl lúgosak). Természetes tartósítószer is egyben. Az élelmiszeriparban is használt ízesítőként (savanykás ízű).

Ricinusolajból előállított felületaktív anyag és emulgeálószer.

Samponokban és tusfürdőkben gyakran használt tisztítószer, habzást elősegítő szer. Sűrűség szabályozó anyagként is használt.

Lanolinból (gyapjút viselő állatok által termelt zsír, olyasmi mint a faggyú az emberi bőrben) előállított zsíralkohol, mely bőrpuhító (emollient) anyag . A lanolin alkoholnak a kis molekulasúlyú alkoholokkal ellentétben nincs szárító hatása a bőrre, hanem kifejezetten hidratáló hatású.

A nagy tisztaságú, és magas koleszterol tartalmú lanolin alkohol az eucerit, mely egy fontos összetevő a Nivea krémekben és a "normál" lanolin alkoholnál jobban tolerált.

Felületaktív anyag, tisztítószer és emulgeálószer. Nagy molekulamérete miatt nem igazán szívódik be a bőrbe.

Butylated hydroxytoluene (butil-hidroxi-toluol). Erős mesterséges antioxidáns, mely a kozmetikumokban leginkább tartósítószerként használt. A BHT-t nem csak kozmetikumokban, hanem élelmiszerekben is használják tartósítószerként, mert meggátolja az élelmiszerek színének, szagának és állagának megváltozását. A BHT kettős természete miatt (egyes rákfajták kialakulását gátolja, míg más rákfajták kialakulását elősegíti) számos országban betiltották (Japán (1958), Románia, Svédország, Ausztrália), viszont Paula Begoun szerint a kozmetikai termékekben csak 0,01-0,1% közötti koncentrációban használják, ami nem akkora mennysiég, mely képes a bőrön keresztül felszívódva a véráramba jutni vagy növelni a rák kockázatát.

A benzoesav nátrium sója, melyet tartósítószerként használnak.

A szalicil sav só formája. Gyógyszerekben használják fájdalomcsillapítóként, valamint nem szteroidos gyulladáscsökentőként. Az aszpirint helyettesítheti az arra érzékeny embereknél. Nem világos hogy mi a funkciója a bőrre kenve.

Tartósítószer, mely a kozmetikumokban használt tartósítók között kevéssé irritálónak számít. Ecocert által is jóvhagyott természetes összetevő.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.