Olival Extra Gazdag Éjszakai Krém Immortellével

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Szezámolaj, melyet bőrpuhító (emollient), bőr- és hajkondícionáló szerként használnak  a krémekben.

Sárgabarck magjából előállított növényi olaj, mely emollient anyagként használt a kozmetikumokban. Könnyen beszívódik a bőrbe, nem hagy maga után zsíros érzetet. Zsírsavakban gazdag olaj, mely különösen az érett, száraz bőr számára hasznos. Gyulladáscsökkentő hatása is van. Forrás: Dermaxime

Méhviasz. A kozmetikumokban sűrítő, bőrpuhító (emollient) anyagként használatos.

A méhviasz a mézet termelő méhek váladéka, melyből a méhek a kaptárban felépítik a hatszögletű sejtek sokaságát, a lépet. A méhviasz kiválasztásakor még átlátszó; mélysárga színét később a pollenek ill. a propolisz adja meg. Kozmetikai célokra gyakran kifehérített méhviaszt használnak (Cera alba), melyre már a természetes méhviasz kellemes illata sem jellemző. A méhviasz kinyerésére és szennyeződésektől való megtisztítására többféle módszert is alkalmaznak, pl. a forró vizes kiolvasztást. A méhviaszt a kozmetikai készítményekben elsősorban konzisztencianövelőként ill. gyenge emulgeáló tulajdonsága miatt alkalmazzák.

Konzisztencianövelő hatását elsősorban Lysolecitinnel készülő emulziókban használhatjuk ki, ahol úgy teszi sűrűbbé a krémeket, hogy csak egy könnyű, védő filmréteget képez a bőrön. Klasszikus emulgátorokkal együtt nem érdemes alkalmazni, mert az így készült krém viaszos bevonatot képez a bőrön. Szilárd ajakápolóknál, masszázstömböknél magas olvadáspontja (60-65-oC) lehetővé teszi, hogy a vele készülő termékek még nyáron se olvadjanak szét.

Fő összetevői: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.

Olívaolaj. Kiváló természetes emollient és hidratáló összetevő a száraz bőrre. Számos, a bőr számára hasznos anyag forrása: polifenolok (antioxidáns), squalane, zsírsavak (elsősorban olajsav) és E-vitamin is található benne. Néhány állatokon végzett kísérlet arra is utal, hogy védi a bőrt az UVB-sugárzás okozta károktól. További infó itt.

Gyapjúzsír (gyapjút viselő állatok, mint pl a birka által termelt zsír, olyasmi mint a faggyú az emberi bőrben) . Kiváló emollient és hidratáló anyag a száraz bőrre. Bár korábban a lanolint megvádolták azzal, hogy allergén anyag, egy 2001-es kutatás ezt alaposan megcáfolta. A kutatásban több mint 24000 tesztelő vett részt, és csupán 1.7% volt azok aránya, akik allergiások vagy érzékenyek voltak a lanolinra. Ez az arány még kisebb volt akkor, amikor az alkalmazott lanolin koncentrációja 50% alatt volt. Tehát a lanolin egy száraz bőrűek számára kiváló emollient és hidratáló anyag, a zsíros bőrre azonban nagy sűrűsége és zsíros állaga miatt nem ajánlott.

Bőrjavító (skin conditioning) anyag.

Parlagi ligetszépe növényből nyert olaj, mely omega-6 zsírsavak (linolsav és gamma-linolsav) gazdag forrása. Az omega-6 zsírsavaknak fontos szerepe van a bőr legkülső rétegében (stratum corneum) lévő sejtek összetartásában, és így a bőrön keresztüli vízvesztés (trans-epideremal water loss) megakadályozásában. A parlagi ligetszépe olaja talán hatásos az atópiás dermatitisz (ekcéma egy fajtája) kezelésében is, valamint Paula Begoun szerint hatásos gyulladáscsökkentő és emollient.

Cetyl és stearyl zsíralkoholok keveréke. Zsíralkohol, melyet emulgeálószerként, bőrpuhító (emollient) és sűrítőanyagként (konzisztencia növelő) használnak a kozmetikumokban. A zsíralkoholoknak ellentétben a „normális” alkoholokkal (pl. ethylalcohol) nincs szarító és irritáló hatása a bőrre.

Aloe vera növény leveléből származó lé. Vízmegkötő, gyulladáscsökkentő, antioxidáns és antibakteriális hatása van. Bár az aloe vera egyre nagyobb divat mostanában, Paula Begoun szerint tudományos kutatások nem igazolják, hogy hatékonyabb lenne a többi, hasonló tulajdonságokkal rendelkező összetevőnél (mint pl. a C-vitamin vagy a zöld tea).

Szalicilsav vagy BHA (beta hydroxy acid). Pattanások és mitesszerek ellen az egyik leghatásosabb ma ismert, helyileg (vagyis a bőrön, és nem szájon át bevéve) használt összetevő. Egyrészt az AHA-savakhoz hasonlóan kémiai hámlasztó, azonban az AHA-kkal ellentétben nem vízben, hanem zsírban oldódik, így képes a pórusok belsejében is hámlasztani, ezzel mintegy „kitisztítva” azokat. Másrészt a szalicilsav hatásos gyulladáscsökkentő is, ami szintén fontos a pattanások kezelésében. A szalicilsavat általában 0,5-2%-os koncentrációban használják, hámlasztó hatását pedig 3 és 4 közötti pH-érték esetén fejti ki a legjobban.  A közhiedelemmel (és a glikolsavval) ellentétben a szalicilsav nem teszi érzékenyebbé a bőrt a napra. Részletesebb infó a kémiai hámlasztó savakról és az otthoni kémiai hámlasztásról a blogon.

Szorbinsav, melyet élelmiszerekben és a kozmetikumokban is tartósítószerként használnak. Egy 2004-es tanulmány szerint az összetevő még az ekcémás bőrűek által is jól tolerált.

Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene) ). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. A bőrön alkalmazva allergiát (contact dermatitis) okozhat az arra hajlamosaknál, így jobb kerülni, csaknem az összetevőlista utolsó helyeinek egyikén áll.

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt.