Pupa 48hr Anti-Perspirant Cream

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

A dezodorokban egyik leggyakrabban használt alumínium só, melyet verejtékcsökkentő, pórusösszehúzó tulajdonsága miatt használnak.

Némileg vitatott az, hogy milyen egészségügyi hatása van az alumínium származékoknak a dezodorokban. A Wikipédia szócikk több hivatkozást is hoz, mely az alumínium tartalmú dezodorok hosszú távú használatát összefüggésbe hozza az Alzheimer kórral. Szintén több tanulmányra hivatkozik, melyek szerint az alumínium sók növelik a mellrák kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor Paula Begoun egy olyan tanulmányra hivatkozik, mely 800 mellrákos és 800 egészséges nőt vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy nincs összefüggés az aluminum chlorohydrate és a mellrák között.

Méhviasz. A kozmetikumokban sűrítő, bőrpuhító (emollient) anyagként használatos.

A méhviasz a mézet termelő méhek váladéka, melyből a méhek a kaptárban felépítik a hatszögletű sejtek sokaságát, a lépet. A méhviasz kiválasztásakor még átlátszó; mélysárga színét később a pollenek ill. a propolisz adja meg. Kozmetikai célokra gyakran kifehérített méhviaszt használnak (Cera alba), melyre már a természetes méhviasz kellemes illata sem jellemző. A méhviasz kinyerésére és szennyeződésektől való megtisztítására többféle módszert is alkalmaznak, pl. a forró vizes kiolvasztást. A méhviaszt a kozmetikai készítményekben elsősorban konzisztencianövelőként ill. gyenge emulgeáló tulajdonsága miatt alkalmazzák.

Konzisztencianövelő hatását elsősorban Lysolecitinnel készülő emulziókban használhatjuk ki, ahol úgy teszi sűrűbbé a krémeket, hogy csak egy könnyű, védő filmréteget képez a bőrön. Klasszikus emulgátorokkal együtt nem érdemes alkalmazni, mert az így készült krém viaszos bevonatot képez a bőrön. Szilárd ajakápolóknál, masszázstömböknél magas olvadáspontja (60-65-oC) lehetővé teszi, hogy a vele készülő termékek még nyáron se olvadjanak szét.

Fő összetevői: palmitilsav, palmitoleát, hidroxipalmitát, valamint alkoholok oleinsavval alkotott észterei (hosszú, 30-32 szénatomos molekulák) és egyéb palmitátok.

Szénhidrogének komplex keveréke, melyet ozokerit tisztításával állítanak elő. Sűrű, viaszos anyag, melyet elsősorban sürítőanyagként használnak. A CosIng szerint továbbá még elektromos töltődést megakadályozó, emulzió stabilizáló, átlátszatlannátevő és hajkondícionáló összetevő is.

Műanyag féle, melynek számos funkciója van a kozmetikumokban. Leggyakrabban fizikai bőrradírokban használt dörzsölő anyagként. Szintén gyakran használt felületi hártyaképző (film forming), sűrűség szabályozó és stabilizáló anyagként. Paula Begoun szerint rossz hírneve ellenére nem mérgező anyag a polyethylene és a kozmetikai iparban felhasznált mennyiségben a környezetre sem súlyosan káros.

Sűrűbb állagú, szilikon alapú polimer, mely nem hagy nehéz érzetet maga után a bőrön. A kozmetikai termékekben alkalmazva könnyen kenhető, selymes érzetet ad, valamint megakadályozza a habzásukat. Mivel képes védőréteget képezni a bőrön illetve kitölti a finom vonalakat és ráncocskákat, ezárt gyakran használják alapozókban. E szerint a tanulmány szerint az összetevő néhány esetben képes megóvni a bőrt a kontakt dermatitistől, például az SLS által indukálttól.

Viasz jellegű zsíralkohol, melyet bőrpuhító (emollient) anyagként használnak a kozmetikumokban.

Cetyl és stearyl zsíralkoholok keveréke. Zsíralkohol, melyet emulgeálószerként, bőrpuhító (emollient) és sűrítőanyagként (konzisztencia növelő) használnak a kozmetikumokban. A zsíralkoholoknak ellentétben a „normális” alkoholokkal (pl. ethylalcohol) nincs szarító és irritáló hatása a bőrre.

Pálmaolajban, szójaolajban, különféle zöldségekben és az emberi szervezetben is megtalálható zsírsav. A kozmetikumokban bőrpuhító (emollient) és emulgeálószerként használt. Állítólag védi a bőrt a káros szabadgyökök ellen is. Részletesebb információ a truthinagingen.

Felületaktív anyag, emulgeálószer és sűrítő anyag.

Emulzió stabilizáló, sűrűség szabályozó és hajfixáló szilikon féle.

Rizskeményítő. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint bőrkondícionáló, megkötő (a krém jobban a bőrhöz „tapadjon”), viszkozitásszabályozó és térfogatcsökkentő hatású segédanyag, valamint porok szóró- és nedvszívó képességét növelő hatású összetevő.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Bőrpuhító (emollient), emulzió stabilizáló és sűrítőanyagként használt zsíralkohol.

Emulgeálószer és felületaktívanyag.

Sűrűség szabályozó, átlátszatlanná tevő porszerű segéd anyag.

Szintetikus polimer, melyet filmképző tulajdonsága miatt használnak a kozmetikumokban. Paula Begoun szerint biztonságos összetevő, gyakran használják orvosi műszerek alapanyagául is.

Glikol féle, ami a klasszikus tartósítószerek hatását segíti (ún. tartósító booster), illetve a különlegessége, hogy hatékony a gyulladt pattanásokat okozó P.acnes baktériumok ellen és csökkenti a faggyú termelést.

Bőrjavító anyag,  mely egyben a krémben lévő tartósítószerek hatását is növeli. Gyakran használt parabének helyett tartósítószerként phenoxyethanollal kombinálva.

Cukor (sima répacukor). A bőrön alkalmazva vízmegkötő, hidratáló hatása van.

Szilícium dioxid. Agyagban, homokkőben, gránitban megtalálható ásvány, az üveg egyik fő összetevője. A kozmetikai iparban főként a ”felszívó” (absorbent) tulajdonságáért használják, képes ugyanis az izzadságot és az olajat felszívni a bőrről. Sűrítő anyagként is használatos.

Ph értéket szabályozó és maszkoló (a nem kívánt anyagokat, illatokat semlegesítő) segédanyag.

Butylated hydroxytoluene (butil-hidroxi-toluol). Erős mesterséges antioxidáns, mely a kozmetikumokban leginkább tartósítószerként használt. A BHT-t nem csak kozmetikumokban, hanem élelmiszerekben is használják tartósítószerként, mert meggátolja az élelmiszerek színének, szagának és állagának megváltozását. A BHT kettős természete miatt (egyes rákfajták kialakulását gátolja, míg más rákfajták kialakulását elősegíti) számos országban betiltották (Japán (1958), Románia, Svédország, Ausztrália), viszont Paula Begoun szerint a kozmetikai termékekben csak 0,01-0,1% közötti koncentrációban használják, ami nem akkora mennysiég, mely képes a bőrön keresztül felszívódva a véráramba jutni vagy növelni a rák kockázatát.

A glioxál egy szerves vegyület, a legegyszerűbb dialdehid. Antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik, így a kozmetikumokban elsősorban tartósítószerként használatos, illletve ezen kívül illatanyagként is funkcionál. A magas EWG pontszámát annak köszönheti, hogy gyulladásos bőrreakciókat okozhat, nagyobb koncentrációban irritál, más összetevőkkel keverve pedig rákkeltő anyaggá alakulhat át.