Alterra Deo Roll-On Invisible

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

A kozmetikumokban oldószerként, sűrűség szabályozóként (viszkozitás csökkentő), fertőtlenítőszerként, habzás csökkentőként (a kozmetikum rázásra se kezdjen el habozni) és tartósítószerként használatos. Szárító, irritáló hatással lehet a bőrre, és elősegítheti a káros szabad gyökök képződését is, különösen ha az INCI lista első helyeinek egyikén található. A híres amerikai bőrgyógyész, Leslie Baumann szerint kerüljük azokat a készítményeket, ahol az alkohol az INCI lista első 7 helyének egyikén található.

A citromsav észtere, melyet E1505 néven az élelmiszerekben is megtalálunk. Arckrémekben talán némi antioxidáns tulajdonsága van, továbbá oldószer és maszkoló (a nem szükséges anyagokat semlegesítő, elnyomó) segédanyag. Álltólag hatásos izzadás ellen is, így dezodorok gyakori összetevője.

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Natúrkozmetikumokban is gyakran használt bőrpuhító (emollient) és emulgeálószer. 

Búzából, kukoricából, burgonyából és kókuszból kinyert enyhe, növényi eredetű felületaktív szer. A CosIng besorolása szerint tisztító, habképző funkciója van, illetve segíti a kozmetikumok egyenletes eloszlathatóságát is. A leggyakrabban enyhe, kímélő vagy natúr samponokban találkozhatunk az összetevővel.

A közönséges kakukkfű levelének kivonata. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint bőrvédő hatású összetevő. Lásd kakukkfű kivonat.

A mezei zsurló levelének a kivonata. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint tonizáló, összehúzó, nyugtató és bőrpuhító hatású összetevő. Mivel magas a tannin, alkaloid és nikotin tartalma, Paula  Begoun szerint a bőrre irritáló hatással lehet. Az összetevő pozitívuma, hogy antioxidáns tulajdonsága is van.

Orvosi zsálya olaj. A CosIng besorolása szerint tonizáló és maszkoló (kellemetlen íz és illat semlegesítése) összetevő.

Egy viszonylag új, szerkezetileg a propylene glycolhoz hasonló glikol féle, melyet oldószerként, emulgeáló és hidratáló tulajdonságai miatt használnak. Különlegessége, hogy más glikoloktól eltérően nem petrolkémiai származék, hanem növényi alapanyagból előállított, Ecocert által is jóváhagyott természetes összetevő. További részletek itt. 

Levulinsav. Természetes eredetű szerves sav, amit édeskés illata miatt elsősorban illatanyagként használnak a kozmetikumokban. E szerint a kutatás szerint az összetevő antimikróbális hatással is rendelkezik, vagyis a termékek eltarthatóságának az idejét növeli, kiváltképp alkohollal kiegészülve. Gyakori összetevője a mesterséges tartósítószerektől mentes natúrkozmetikumoknak.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene) ). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. A bőrön alkalmazva allergiát (contact dermatitis) okozhat az arra hajlamosaknál, így jobb kerülni, csaknem az összetevőlista utolsó helyeinek egyikén áll.

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt. 

A citromfűolaj fő alkotórésze. Megtalálható még a verbéna, a citrom és a narancs illóolajában is. A kozmetikumokban illatanyagként használják.

Illatanyag, mely a rózsaolajban, citromfűolajban és kis mennyiségben a muskátliban is megtalálható. Potenciális bőrirritáló.

Elsősorban illatanyag-adalék, másodsorban a UV szűrő összetevő. Színtelen vagy enyhén rózsaszínes, szagtalan, vízben enyhén oldódó vegyület. Potenciális bőrirritáló anyag. Leggyakrabban parfümökben találkozhatunk az összetevővel.

 Citromfűből kivont illatosító anyag.

Benzyl alkohol és benzoesav észtere, melyet illatanyagként, oldószerként és gombaellenes stabilizáló anyagként használnak a kozmetikumokban.

Növényi kivonat, melyet illatanyagként használnak a kozmetikumokban.

Számos növényben megtalálható szerves vegyület, melyet a kozmetikumokban illatanyagként használnak.