Garnier Ultra Doux Juharbalzsam és Ricinusolaj Sampon

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Kókuszból előállítható, tisztítókban, szappanokban és samponokban gyakran használt felületaktív anyag és emulgeálószer.  Az SLS-nél gyengédebb, de hatékony tisztító anyag. Bár nagy mennyiségben az SLES is irritáló (az SLS mar kisebb mennyiségben is az...), a kozmetikumokban található koncentrációban a használata biztonságosnak tartott.

Közepes erősségű felületaktív anyag és tisztítószer, ami samponok és kézmosószerek gyakori összetevője. Kozmetikumokban emulgeáló és sürítőanyagként használatos.

Kókuszból előállított tisztítószer, felületaktív anyag. Bár a hírneve nem túl jó, Paula Begoun szerint egyáltalán nem igaz az, hogy az SLS az egészségre veszélyes vagy rákkeltő. Ami viszont igaz, hogy bőrirritáló (annyira, hogy jellemzően SLS-t használnak a kozmetológiai kutatásokban a bőrirritáció kiváltására, hogy pl. különböző gyulladáscsökkentők hatását teszteljék aztán), ezért hacsak nem az összetevő lista utolsó helyeinek egyikén szerepel jobb kerülni. Az SLS-t tartalmazó tisztítók általában túlságosan is tisztítanak és megbontják a bőr természetes védőrétegét (natural skin barrier). Részletes információ a futuredermen. 

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Leggyakrabban samponokban és lemosókban található emulgeálószer, emollient, átlátszatlanná tevő és sűrűség szabályozó segédanyag.

Szilikon alapú alapú szerves polimer. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint antisztatizáló illetve hajkondicionáló tulajdonsággal bír, de a Wikipédia információi alapján a kozmetikumokban hidratáló, vízmegkötő funkcióban is előfordulhat. Leggyakrabban hajra való kozmetikumokban találkozhatunk vele, némely esetben akár 15 tömegszázalékos töménységben is.

Közönséges nevén só. A kozmetikai iparban a sót térfogatnövelő, maszkoló (a nem kívánt anyagok semlegesítése), sűrűség szabályozó segédanyagként használják.

Más néven tartrazin. Szintetikus sárga színezék, melyet más színanyagokkal együtt is hasznának speciális színek eléréséhez. A tiszta tartrazinnak nincs ismert mellékhatása, kivéve azoknál az embereknél, akik szalicil-érzékenyek (aszpirin, bogyók, gyümölcsök); ezekben az esetekben intoleranciás tüneteket okozhat. 

Színező anyag. (Piros)

Guargumiból származó összetevő, ami a samponok gyakori összetevője. Hajkondícionáló, bőrkondícionáló és sűrűség szabályozó anyag.

Kókuszolajból előállított, halványsárga folyadék. Tisztítókban és samponokban gyakran használt felületaktív anyag, habosítószer, haj- és bőrkondícionáló, valamint sűrűség szabályozó segédanyag. A coco-betaine gyengéd, nem irritáló tisztítószer, mely alkalmas a száraz és érzékeny bőr tisztítására is.

Ricinusolaj. A kozmetikumokban bőrpuhító (emollient) anyagként használják. Enyhén ragadós érzetet hagy maga után a bőrön.

A benzoesav nátrium sója, melyet tartósítószerként használnak.

Nátrium hidroxid (marólúg, lúgkő). Vízben oldva erősen lúgos oldatot képez. A kozmetikai iparban kis mennyiségben arra használják, hogy szabályozzák vele a krémek ph értékét (bizonyos hatóanyagok csak bizonyos ph tartományban aktívak, ilyenek pl. az AHA és BHA). Nagyobb mennyiségben bőr irritáló.

A cukorjuhar kivonata. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint keratolítikus (hámlasztó) hatású összetevő. Az összetevő természetes AHA-savként (alpha hydroxy acid) funkcionál. A bőr legfelső rétegére hámlasztó hatással van, ezáltal simítja a bőrt, felgyorsítja a sejtek életciklusát (cell turnover). 

Tisztítókban gyakran használt emulgeálószer és felületaktív anyag. Ritkábban bőrpuhító anyagként is használt bőrápoló termékekben. Száraz, selymes érzetet hagy maga után a bőrön. További részletek: http://truthinaging.com/ingredients/ppg-5-ceteth-20

Ez az anyag egy, a természetben nem túl gyakran előforduló zsíralkohol polietilén-oxid módosított észtere. A truth in aging szerint az ehhez hasonló anyagok elég biztonságosak, amíg egészséges bőrön használjuk, de jobb kerülni alkalmazásukat a sérült, vagy irratált bőrünkön. A trideceth-6 -ot emulgeátorként és felületaktív anyagként használják a kozmetikai készítményekben.

Szalicilsav vagy BHA (beta hydroxy acid). Pattanások és mitesszerek ellen az egyik leghatásosabb ma ismert, helyileg (vagyis a bőrön, és nem szájon át bevéve) használt összetevő. Egyrészt az AHA-savakhoz hasonlóan kémiai hámlasztó, azonban az AHA-kkal ellentétben nem vízben, hanem zsírban oldódik, így képes a pórusok belsejében is hámlasztani, ezzel mintegy „kitisztítva” azokat. Másrészt a szalicilsav hatásos gyulladáscsökkentő is, ami szintén fontos a pattanások kezelésében. A szalicilsavat általában 0,5-2%-os koncentrációban használják, hámlasztó hatását pedig 3 és 4 közötti pH-érték esetén fejti ki a legjobban.  A közhiedelemmel (és a glikolsavval) ellentétben a szalicilsav nem teszi érzékenyebbé a bőrt a napra. Részletesebb infó a kémiai hámlasztó savakról és az otthoni kémiai hámlasztásról a blogon.

Elsősorban illatanyag-adalék, másodsorban a UV szűrő összetevő. Színtelen vagy enyhén rózsaszínes, szagtalan, vízben enyhén oldódó vegyület. Potenciális bőrirritáló anyag. Leggyakrabban parfümökben találkozhatunk az összetevővel.

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt. 

Sűrítő anyag, amit elsősorban gélszerű állag előállításához használnak

Természetes eredetű színezék. Élelmiszer-minőségű szénhidrátok hőkezelésével nyerik. 

Hajápolókban és samponokban gyakran használt összetevő, melyet elsősorban az elektromos töltődés megakadályozására használnak (antistatic). Ezenkívül emulgeáló, tisztító és tartósítószerként is használt.

Citromsav, melyet elsősorban a krémek pH-értékének a szabályozására használnak (hogy ne legynek túl lúgosak). Természetes tartósítószer is egyben. Az élelmiszeriparban is használt ízesítőként (savanykás ízű).

Édes mandula olaj, amelyet bőrpuhító, emollient anyagként használnak a kozmetikumokban. A mandulaolaj könnyen a bőrbe szívódó, finom textúrájú olaj, amely puha és selymesen finom érzetet hagy maga után a bőrön. A mandula olaj tápláló és védő olaj, mely ideális az irritált és kiszáradt bőr regenerálására.

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.