UNE Radiance Renew 3 In 1 Cleanser

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Aloe vera növény leveléből származó lé. Vízmegkötő, gyulladáscsökkentő, antioxidáns és antibakteriális hatása van, valamint segíti a sebgyógyulást és általában a bőr regenerálódását is. Bár az aloe vera egyre nagyobb divat mostanában, Paula Begoun szerint tudományos kutatások nem igazolják, hogy hatékonyabb lenne a többi, hasonló tulajdonságokkal rendelkező összetevőnél (mint pl. a C-vitamin vagy a zöld tea).

Vízmegkötő. Állati és növényi zsírokban egyaránt megtalálható, bőrazonos (skin-identical, azaz a mi bőrünkben is megtalálható) anyag. Kivonható természetes anyagokból, de előállítható mesterségesen is. Rendkívül jó vízmegkötő, a bőrön használva képes kivonni a vizet a bőr alsó rétegeiből, növelve ezzel a bőr felszíni rétegében található vízmennyiséget. A túl sok (vagy tömény) glicerin azonban szárító hatású lehet, mivel a bőr felső rétegeiből a víz könnyen elpárolog (transepidermal water loss). Éppen ezért a glicerint (és más vízmegkötő anyagokat is) mindig más lágyító (emollient) anyagokkal kell kombinálni.

Közepes erősségű felületaktív anyag és tisztítószer, ami samponok és kézmosószerek gyakori összetevője, mivel rendkívül jó és tartós habot ad. Kozmetikumokban emulgeáló és sürítőanyagként használatos.

Búzából, kukoricából, burgonyából és kókuszból kinyert enyhe, növényi eredetű felületaktív szer. A CosIng besorolása szerint tisztító, habképző funkciója van, illetve segíti a kozmetikumok egyenletes eloszlathatóságát is. A leggyakrabban enyhe, kímélő vagy natúr samponokban találkozhatunk az összetevővel.

Kókuszolajból származó tisztítószer, melyet Paula Begoun szerint a kemény víz lágyítására használnak.

Cukorrépából kivont aminosav származék, amit főleg mint szuper hidratáló összetevő használnak a kozmetikumokban. Különlegessége, hogy egy ozmolita, ami képes a sejtek vízháztartását fenntartani. További pozitívuma, hogy sok más hidratálóval szemben nem tapad, sőt kifejezetten kellemes és selymes érzete van. Irritáció ellen is segít védeni, emiatt arra is használják, hogy pl. lemosókat gyengédebbé tegyen. A Cosing szerint továbbá antisztatikus (pl. a haj összetapadását gátló), hajkondicionáló és viszkozitásnövelő tulajdonsága is van. 

Közönséges nevén só. A kozmetikai iparban a sót térfogatnövelő, maszkoló (a nem kívánt anyagok semlegesítése), sűrűség szabályozó segédanyagként használják, utóbbit főleg különféle felületaktív anyagok esetén, melyeknek zselés állagot ad (pl. tusfürdőknél). Ha az összetevő az INCI lista elején áll, akkor általában mint fizikai hámlasztó van jelen az adott termékben, jellemzően testradírok esetén, de fürdősókban is gyakran találkozhatunk vele.

A benzoesav nátrium sója, melyet tartósítószerként használnak. Főleg gombák ellen hat. Önmagában viszonylag gyenge a baktériumok elleni hatása, így szinte mindig más tartósítószerekkel kombinálva (pl. Potassium Sorbate) használják.

Levulinsav. Természetes eredetű szerves sav, amit édeskés illata miatt elsősorban illatanyagként használnak a kozmetikumokban. E szerint a kutatás szerint az összetevő antimikróbális hatással is rendelkezik, vagyis a termékek eltarthatóságának az idejét növeli, kiváltképp alkohollal kiegészülve. Gyakori összetevője a mesterséges tartósítószerektől mentes natúrkozmetikumoknak.

Natúrkozmetikumokban is gyakran használt bőrpuhító (emollient) és emulgeálószer. 

Illatanyag, mely az amerikai termékek címkéjén Fragrance, míg az európai termékek címkéjén Parfum néven szerepel. Ez alatt a kifejezés alatt természetes vagy mesterséges illatanyagok egy meg nem határozott keverékét kell érteni. A magas EWG pontszámot elsősorban annak köszönheti az általános "illatanyag" megnevezés, hogy nem lehet pontosan tudni, hogy mit is takar. Az illatanyagok az egyik leggyakoribb allergizáló szerek a kozmetikumokban. Az EWG szerint továbbá contact dermatitist (a bőr allergiás reakciója) és légzőszervi problémákat is okozhatnak.

A levulinsav sója. A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint bőrkondicionáló hatású összetevő, a Truthinaging információ szerint pedig mikróorganikus hatása révén tartósítószerként is használatos a kozmetikumokban. Gyakori összetevője a mesterséges tartósítószerektől mentes natúrkozmetikumoknak.

Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. Egyike annak a 26 illatanyagnak, melyet az Európai Biztosság potenciálisan allergénnek ítélt meg és melyet kötelező feltűntetni az összetevőlistán, ha bőrön maradó termékek esetén 0,001% feletti, lemosható készítményekben 0,01% feletti mennyiségben tartalmazza az adott kozmetikum (forrás). Jobb elkerülni, mivel kontakt allergiás reakciókat válthat ki. 

A fitinsav (phytate acid) só formája, a kozmetikumokban ún. kelátképzőként (chelating agent) használják. Ez azt jelenti, hogy fémes jellegű vegyületekkel keveredve képes megelőzni azok bőrfelszínre vagy hajra tapadását, és azt, hogy valamiféle elszíneződést okozzanak. Ezenkívül erősíti a tartósítók baktériumok és más apró organizmusok elleni harcát, és hozzájárul az összetevők stabilitásának megőrzéséhez is.

Nátrium hidroxid (marólúg, lúgkő). Vízben oldva erősen lúgos oldatot képez. A kozmetikai iparban kis mennyiségben arra használják, hogy szabályozzák vele a krémek ph értékét (bizonyos hatóanyagok csak bizonyos ph tartományban aktívak, ilyenek pl. az AHA és BHA). Nagyobb mennyiségben bőr irritáló.

A kozmetikumokban oldószerként (segíti a vízben nem oldódó összetevők keveredését pl. olajok és fényvédők esetén), sűrűség szabályozóként (viszkozitás csökkentő), fertőtlenítőszerként, habzás csökkentőként (a kozmetikum rázásra se kezdjen el habozni) és tartósítószerként használatos, valamint segíti a hatóanyagok jobb bejutását a bőrbe (DE! sajnos nem csak a hasznos hatóanyagoknak segít utat törni a bőr alsóbb rétegei felé, hanem az olyan bőrre káros összetevőknek is mint az illatanyagok). A denaturalt alkohol egy kis molekulasúlyú alkohol, ami bizonyos nézetek szerint szárító, irritáló hatással lehet a bőrre és elősegíti a szabadgyökök keletkezését, különösen ha az INCI lista első helyeinek egyikén található, más nézetek szerint viszont legtöbb erre vonatkozó kutatás in vitro volt, vagyis petricsészében nevelgetett sejteken, vagy izolált bőrmintákon, az életszerű helyzetekhez képest kimondottan extrém körülmények között vizsgálták például az ethanol hatását a sejtekre (ilyen kutatási anyag például ez és ez is.)

Bövebben a kis molekulasúlyú alkoholokról itt olvashattok.

Vasoxid. Az egyik leggyakrabban kozmetikumokban használt színezőanyag, mely rozsdavörös színt ad a termékeknek.

Keményítőből előállított összetevő, melyet a kozmetikumokon kívül ételadalékként is használnak. A CosIng szerint a maltodexrin emulzió stabilizáló, a krémet homogénné tevő, felületi hártyaképző, bőr- és hajkondícionáló anyag.

Szilícium dioxid. Agyagban, homokkőben, gránitban megtalálható ásvány, az üveg egyik fő összetevője. A kozmetikai iparban főként a ”felszívó” (absorbent) tulajdonságáért használják, képes ugyanis az izzadságot és az olajat felszívni a bőrről. Sűrítő anyagként is használatos.

Citromsav, melyet elsősorban a krémek pH-értékének a szabályozására használnak (hogy ne legynek túl lúgosak). Természetes tartósítószer is egyben. Az élelmiszeriparban is használt ízesítőként (savanykás ízű).