Yon-Ka Gel Nettoyant

A víz. A leggyakoribb kozmetikai összetevő, általában az INCI listák első helyén szerepel, vagyis a legtöbb krém fő összetevője. Oldóanyag a többi összetevő számára, és hidratáló hatású (ha már benne van a bőrben, kívülről szárító). A kozmetikumokban legtöbbször deionizált vagy tisztított vizet (ásványi sóktól megtisztított víz) használnak, hogy biztosítsák a termék tisztaságát. A tisztított vizet a következő eljárások valamelyikével, vagy azok kombinációjával nyerik: desztillálás, deionizálás, mebrán szűrő alkalmazása (fordított ozmózis vagy nanofilter), electrodialízis. A vízben lévő oldott száraz anyag tartalom bármely eljárás alkalmazása esetén 10mg/l érték alatt marad, a kozmetikai iparban 1mg/l alatti érték jellemző.

Közepes erősségű felületaktív anyag és tisztítószer, ami samponok és kézmosószerek gyakori összetevője. Kozmetikumokban emulgeáló és sürítőanyagként használatos.

A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint tisztító, habképző és felületaktív anyag. 

A CosIng hivatalos funkció besorolása szerint bőr- és hajkondícionáló. Paula Begoun szerint többfunkciós összetevő, és ő megemlíti többek között az emulgeáló, tisztító tulajdonságát is. Bár szintetikus összetevő, nem irritáló, és nincs ismert egészségügyi kockázata.

Ricinusolajból előállított felületaktív anyag és emulgeálószer.

Piros alag kivonata, melyet a CosIng bőrvédő összetevőnek kategorizál. Általában a különféle alga kivonatokat sűrítő, emollient vagy antioxidáns összetevőnek használják a kozmetikumokban, arról azonban sajnos nem igazán van információ hogy konkrétan ez a fajta alga kivonat mire szolgál.

Cellulózból származó zselésítő és sűrítő anyag. A CosIng besorolása szerint még felületi hártyaképző, emulzió stabilizáló és a krémet homogénné tevő segédanyag.

A közönséges levendulából nyert olaj, melynek fő komponensei a linalyl acetate (51%) és linalool (35%). A levendulát főként az illata miatt használják a kozmetikumokban, de lehet hogy van baktériumellenes illetve sebgyógyító hatása is, illetve úgy tűnik, hogy a pattanásokat okozó P.Acnes baktériumot is képes elpusztítani (forrás). Egy 2004-es tanulmány szerint több potenciális negatív hatása is van a levendulaolajnak és komponenseinek: potenciális bőrirritáló valamint a 0,25%-os koncentráció felett nagy valószínűséggel sejtmérgező hatású.

További info az összetevőről a KM-blogon >>

Geránium (gólyaorr) virágjának az olaja. A Dermaxime honlapja szerint a geránium olaj élénkíti a vérkeringést, erősíti a bőrt, szabályozza a faggyútermelést. Paula Begoun szerint bár a geránium olajnak antibakteriális hatása van, a bőrt irritálhatja és érzékennyé teheti. 

Sok adalékanyag és enzim is jól oldódik benne. A többi glikolhoz hasonlóan vízmegkötő, hidratáló anyagként használt a kozmetikai iparban - a beautybreains szerint a hidratáló hatása a glicerinéhez hasonló. Segít megőrizni a krém állagát (hogy a krém ne olvadjon meg nagy melegben, illetve ne fagyjon meg nagy hidegben) valamint segíti a többi összetevő beszívódását. Az összetevővel kapcsolatban felmerült, hogy az arra hajlamosaknál allergiás, ekcémás tüneteket (kontakt dermatitist) válthat ki. 

A cink önmagában a pattanások ellen hatásos gyulladáscsökkentő, míg a PCA (pyrrolidone carboxylic acid) egy aminosav származék, ami egy a bőrben természetesen is megtalálható hidratáló elem (NMF - natural moisterizing factor). A cink PCA állítólag nem csak hogy e kettő összetevő előnyét ötvözi, hanem még csökkenti is a bőr faggyútermelését (amit a cink magában nem tesz meg).

A krém beszívódását segítő anyag, vízmegkötő tulajdonsága is van. Hidratáló készítmények gyakori összetevője. Nem csak a kozmetikai iparban, hanem az élelmiszeriparban is használt az étel nedvességtartalmának megőrzésére.

Az A-vitamin egy formája. A tiszta A-vitamin (retinol) és palmitinsav (nagy szénatomszámú zsírsav) kombinációja. Hatásos antioxidáns és sejtszabályozó, vagyis segíti a sejtek normális működését, egészségesebb, jobb sejtek képződését. A retinoidoknak a leggyengébb formája, azaz a legtöbb metabolikus lépésre (sejtben történő kémiai átalakulásra) van szükség, míg eljutunk a valódi hatóanyaghoz, a retinolsavhoz. A szükséges metabolikus lépések száma három: retinyl palmitate → retinol → retinaldehyde → retinolsav.

1987-ben felmerült, hogy a retinyl-palmitátnak bőrápoló termékekben történő alkalmazása fotoszenzibilizáló lehet bizonyos körülmények között, azonban 2016-ban a SCCS által összegzett vizsgálatok azt mutatták, hogy az A-vitamin testápolókban, arckrémekben, lemosókban és kézkrémekben a megszokott retinol-ekvivalenssel számolva biztonságosan alkalmazható a szokásos napi alkalmazási gyakoriság mellett.

Részletes információ a retinolokról a smartskincare-en.

Tartósítószer. Az egyik leggyakrabban használt, kevéssé irritáló. Világszerte engedélyezett a használata legfeljebb 1%-os koncentrációban. Bár a kozmetikumokban használt verzió csaknem mindig mesterségesen előállított, a Phenoxyethanol a természetben is megtalálható, például a zöld teában. (forrás)

Tartósítószer. A methylparabent tartalmazó termékek növelhetik az UVB által okozott károsodást a bőrben. Bár ez nem biztos, tanácsos methylparaben-tartalmú termékek mellett (meg amúgy is, mindig :)) fényvédőt használni. Részletesebb információ a parabénekről a futuredermen.  

Tartósítószer.  Részletesebb információ a parabénekről a futuredermen.

Tartósítószerként használt parabén. Részletesebb infó a parabénekről a FutureDermen.

Parabének családjába tartozó tartósítószer.

A truthinaging szerint az ethoxydiglycol egy tiszta, színtelen folyadék, melyet elsősorban oldószerként használnak a kozmetikumokban. A hivatalos CosIng besorolás szerint még vízmegkötő és illatanyagként is használt.

Brillantkék FCF. Szintetikus kék színezék élelmiszer színezék, kőszénkátrányból szintetikus úton állítják elő. Nagyon jól oldódik vízben.

A citromfűolaj fő alkotórésze. Megtalálható még a verbéna, a citrom és a narancs illóolajában is. A kozmetikumokban illatanyagként használják.

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt.